Hangtan, magánhangzó törvények, mássalhangzó törvények, hangképzés

A beszéd hangjainak képzése

Az emberi testnek azokat a szerveit, amelyek a beszéd hangjait létrehozzák és módosítják, beszélőszerveknek nevezzük.

Beszélőszervek:

• Tüdő
• Légcső
• Gégefő a hangszalagokkal
• Garatüreg az ínyvitorlával
• Orr
• Szájüreg
• Fogak
• Ajkak (módosítják a hangokat)
• Szájpadlás
• Nyelv

A levegő útja:

Belégzéskor a tüdő megtelik levegővel, kilégzéskor a légcsövön keresztül távozik. A gégefőben megrezegteti a hangszalagokat, ilyenkor hang keletkezik. A garatüregben az ínyvitorlának terelő szerepe van, tereli a levegő útját az orr-vagy a szájüreg felé; a fogaknak, más szerveknek módosító szerepük van.

Beszélőszerveink működése, ezen belül a hangszalagok működése:

• zárállás, zönge minden magánhangzó és a mássalhangzók egy része pl.: z,zs
• résállás, “h” hang
• nyitott, a gégefedőben nem képződik hang

A hangokat két nagy csoportra szoktuk sorolni: magánhangzók (mgh) és mássalhangzók (msh) csoportjába.

Magánhangzók: a hangszalagok rezgéséből keletkezett tiszta zenei hang a zönge. Képzésükkor a hangszalagot megrezegtető levegő akadály nélkül távozik a szájüregből.

Mássalhangzók: akadályba ütközik a szájüregbe áramlott levegő, a hangszalagok helyzete szerint zöngés, zöngétlen msh-ról beszélünk:

• Zöngés: b, z, zs
• Zöngétlen: p, sz, s

A beszédhangok, fonémák és a betűk közötti különbség:

A betűket leírjuk, a beszédhangot és a fonémát pedig kiejtjük. Beszédhang: pl, k, g; ahogy kiejtem. Fonéma: különféle variánsa, változata van egy hangnak pl, kéz, kár, kor, kutya; esetében a k hangot máshogy ejtjük.

Magánhangzók csoportosítása:

kiejtés időtartama szerint

• rövid: a,e,i,o,ü,u;
• hosszú: á,é,í,ó,ű,ú;

nyelv vízszintes irányú mozgása szerint

• Előretolt állapotban van a nyelv: magas mgh: e,é,i,í,ö,ő,ü,ű
• Hátra tolt állapotban van a nyelv: mély: a,á,o,ó,u,ú;

nyelv függőleges irányú mozgása szerint

• felső nyelvállás: i,í,u,ú,ü,ű;
• középső nyelvállás: é,o,ó,ö,ő;
• alsó nyelvállás: a,á,e

ajakműködés szerint:

• ajaknyílással képzett: é,e,á,i,í;
• ajakkerekítéssel képzett: a többi

A mássalhangzók rendszere

A képzés időtartama szerint:

• Rövid: l,k
• Hosszú: ll,kk

A képzés helye szerint:

• Ajakhangok, két ajakkal illetve ajakkal és foggal képzett hang Pl; b,p,m,v,f;
• Foghangok: d,t,z,sz,dz,c,n,l,r,zs,s,dzs,cs;
• Ínyhangok vagy szájpadláshangok: gy,ty,j,ny,g,k;
• Gégehang: h

A képzés módja szerint:

• Zárhangok: b,p,d,t,gy,ty,g,k;
• Réshangok: v,f,z,sz,zs,s,j,h;
• Zár-rés hangok: dz,c,dzs,cs
• Orrhangok: m,n,ny;
• Oldalsó hangok: l
• Pergő: r

A hangszalagok rezgése vagy működése szerint:

• Zöngés: b,v,d,z,dz,zs,dzs,gy,g,m,n,ny
• Zöngétlen: p,f,t,sz,c,s,cs,ty,k

Alkalmazkodás: a beszédfolyamatban a hangok a kiejtéskor nem tiszta képzésűek, mert a hangképző szervek a kiejtéskor már felkészültek a következő hang kiejtésére. Az egymás melletti és a távolabbi hangok egymásra hatását alkalmazkodásnak nevezzük.

I.) A magánhangzók alkalmazkodási törvényei:

Hangrend: A magyar nyelvben érvényesül a hangrendi harmónia.

• Magas hangrendű a szó, ha magas mgh található benne: e,é,i,í,ö,ő,ü,ű Pl, teniszütő, szekér, fehér
• Mély hangrendű a szó, ha mély mgh található benne:pl, háború, autó, malom
• Vegyes hangrendű a szó, ha minden mgh megtalálható és a magasak közül: e,é,i,í;   pl, kocsi, kávé

Az illeszkedés törvénye: a toldalékok illeszkedéséről van szó.

• Magas hangrendű szavakhoz magas mgh toldalék kapcsolódik. Mély hangrendű szavakhoz mély mgh toldalék járul.
• Vegyes hangrendű: ha az utolsó szótagban mély mgh van, akkor mély mgh toldalék kapcsolódik: békáról, csillárról. Ha az utolsó szótagban é,i, mgh van, akkor mély mgh kapcsolódik: kocsiban, kávéház. Ha ö,ő,ü,ű van az utolsó szótagban, akkor magas mgh kapcs. Pl, kosztümmel, sofőrrel. Ha e mgh van az utolsó szótagban, akkor a toldalék hangrendje változik: Ágnessel-Ágnessal
• Magas-mély illeszkedés van a két alakú toldalékok esetében (-ban, -ben), a háromalakúak(- tok, -tek, -tök, -szor, -szer, -ször) ajakműködés szerint is illeszkednek (ötször, hatszor, hétszer).

II.) Mássalhangzótörvények:

a) minőségi változások:

Hasonulás:

Részleges hasonulás:

• Zöngés szerinti részleges hasonulás ( népdal,  versben, tűzhet, vasban): amikor egy zöngés és egy zöngétlen msh áll egymás mellett, akkor általában a 2. msh zöngésíti vagy zöngétleníti az előtte álló msh-t.
• Képzés helye szerinti részleges hasonulás (színpad, különben, szénpor, sínpár)
• Az np és nb hangkapcsolatból mp és mb hangkapcsolatot hallunk. Írásban a részleges hasonulásokat nem jelöljük.

Teljes hasonulás: amikor két msh áll egymás mellett és az egyik msh hasonul a másikhoz, teljesen azonossá válik vele.

Írásban jelöletlen teljes hasonulás

• búsuljon    l – j ; két jj-t hallunk
• anyja         ny – j;  nny-t hallunk
• egészség    sz – s;  ss-t hallunk

Írásban jelölt teljes hasonulás

• A msh törvények közül egyedül ezt jelöljük írásban. Pl, géppel, boldoggá stb.
• A –val,- vel, -vá, -vé rag v-je teljesen hasonul a szó utolsó msh-hoz. Az s,z,sz,dz hangra végződő szavak (vagy ha hozzájuk j-vel kezdődő toldalék kapcsolódik) a teljes hasonuláshoz tartoznak.

Összeolvadás: Amikor két különböző képzésű msh-ból egy teljesen új hang keletkezik. Írásban nem jelöljük.

• Pl, válogatja         t + j – tty-t hallunk; tudjuk, szabadság, tetszik, banánja

b) mennyiségi változások:

Mássalhangzók rövidülése

• Amikor egy hosszú és egy rövid msh áll egymás mellett, akkor a hosszú msh-t röviden ejtjük. Írásban nem jelöljük.
• Pl, jobbra, visszhang, otthon, hallgat, tollbamondás

Mássalhangzó kiesés: 3 egymás mellé kerülő különböző msh közül a kiejtésben a középső kiesik (nem jelöljük): azt kérte- asz kérte; mondta-monta; ijesztget-ijezget

Mássalhangzó nyúlás: a két mgh közti msh –t hosszan ejtjük (egyes, kisebb, nyúlik, szőlő, papír, japán)

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!

A mondat a beszéd legkisebb egysége. Formai szempontból lezártság, az intonáció egysége jellemzi. A szöveg láncszemnyi részeként is szokták nevezni. A mondat kapcsolatot teremt a környezetével, a szövegbe a kohézió nyelvi és jelentésbeli eszközeivel beszerkesztett, és önmagában nyelvi jelekkel és nyelvtani szabályok alapján megszerkesztett. A szerkesztettség foka az alany-állítmányi (predikatív) szerkezetet tartalmazó mondatokban a legteljesebb.

Az állítmány:

Az állítmány fajtája szófaja szerint különíthető el: igei, névszói, összetett (igei-névszói).

I. Az igei állítmány kifejezheti az alany cselekvését, kifejezhet történést, létezést, birtoklást és jelölheti az alany valamilyen állapotba való kerülését.
Az igei állítmány igealakja ragozási rendszerével képes kifejezni az alany számát és személyét, a cselekvés módját és idejét, továbbá irányultságát és határozottságát.
A kell, lehet, szabad, illik, tetszik, van, nincs igéket személytelen igéknek nevezzük. Mellettük az alany főnévi igenévvel kifejezett cselekvésfogalom, ilyenkor kivételesen az állítmány helyett az alany ragozható.
Az igei állítmányt összetett (analitikus) igealakkal fejezzük ki jövő idejű és múlt idejű feltételes módú cselekvés esetén. Pl.: El fogok utazni. Elutaztam volna.

II. A névszói állítmány azonosítást vagy minősítést fejez ki, szófaja leggyakrabban főnév vagy melléknév. Pl.: A szoba fala fehér. A névszói állítmány csak egyes szám 3. személyű, kijelentő mód, jelen idejű alak esetén áll magában.

III. Az összetett (névszói-igei) állítmány: Mivel a névszói állítmány csak egyes szám 3. személyű, kijelentő mód, jelen idejű alak esetén áll magában, ha megváltoztatjuk az alany számát és személyét vagy az időt és a módot, ezzel az átalakítással névszói-igei állítmányt hozunk létre, melyben az igei rész fejezi ki a módot, időt, számot, személyt.

Az alany: Az alany szófaja és fajtái: Az alany rendszerint alanyesetben álló főnév vagy főnévi jellegű szófaj. Az alanyra a ki?, mi?, kiket?, miket? kérdő névmással és az állítmánnyal kérdezünk. Pl.: Réka bújik el. — Ki bújik el? — Réka.

Nem kifejtett alanyról akkor beszélünk, ha az ige képes egyes és többes szám 1, 2. személyben az alanyt. Ilyenkor az alany elmaradása nem okoz hiányos szerkezetet. Pl.: Elmegyünk úszni.
Az alany gyakran cselekvést kifejező főnévi igenév a személytelen igék (kell, lehet, szabad, tilos…) mellett. Rendszerint a jó, rossz, fölösleges, hiábavaló, hasznos, tilos, hiba névszói állítmány és a szabad kettős szófajú szó mellett is főnévi igenév áll alanyként. A többi névszó is állhat alanyként, leggyakrabban a személyes vagy mutató névmás, de gyakran áll a melléknév, a melléknévi igenév és a számnév főnévi szerepben alanyként.
Az alany alakja: Az alany mindig alanyesetben áll, viszonyragja nincs, csak igenévi és birtokos személyrag kapcsolódhat hozzá. Tehát ha toldalékos a szó, amelyet alanynak vélünk, mindig gyanakodnunk kell.

Az alany fajtái:

Határozott: Határozott az alany, ha akár megnevezés, akár rámutatás révén nyilvánvalóvá tesszük, hogy kire vagy mire vonatkozik az állítás.
Határozatlan: Határozatlan az alany, ha a beszélő nem akarja vagy nem tudja megnevezni a cselekvőt. Ezt a valami, valaki, bárki, akárki határozatlan névmással érhetjük el. Határozatlan alanynak tekintjük az egyes és többes számú, 3. személyű, nem kifejtett alanyt, amikor a szövegösszefüggésből az alany pontosan kiegészíthető. A mondat vagy tagmondat ilyenkor hiányos szerkezetű.
Általános: Az általános alany az állítmány által jelölt cselekvést, történést, létezést, tulajdonságot általános érvényűvé tágítja:
a.: ezt a minden, mindenki, semmi, senki általános névmással fejezzük ki
b.: az általános értelmű világ vagy ember főnévvel, és
c.: a többes szám 1. személyű igealakkal, amelynek általánosító jelentésével legtöbbször közmondásokban találkozunk. Pl.: Árnyékáért becsüljük a vén fát. Főnévi igenévvel is általánosíthatunk. Pl.: Innen nem látni semmit.

Az alany és az állítmány egyeztetése: A mondat fő részeinek kapcsolatát az állítmánnyal jelöljük. Igei személyragok fejezik ki az alany számát és személyét az igei állítmányon, a névszói állítmányt pedig a többes szám jeleinek segítségével számban egyeztetjük.

Alaki egyeztetés esetén az állítmány az alany számához és személyéhez igazodik.

Az értelmi egyeztetés nem az alany alakjához, hanem a jelentéséhez alkalmazkodik. Ha egy alany van a mondatban akkor általában az alaki és az értelmi egyeztetés megegyezik. Ha az alany formailag többes számú (tulajdonnév), de egy fogalmat jelöl, többes számba tesszük az állítmányt. Pl.: Az Egyesült Államok elnökválasztásra készül.

Az állítmány egyeztetése több alannyal: Ha a mondatnak több (halmozott) alanya van, a számbeli egyeztetés alaki és értelmi is lehet.

Ha az alanyok különböző számúak és személyűek, az állítmány mindig a többes számú és legkisebb nyelvtani személyhez igazodik, ilyenkor csak értelmi egyeztetésről beszélünk.

A tagolt mondatok gyakran hiányos szerkezetűek. Ez akkor következik be ha az állítmány vagy/és az alany hiányzik.
- Az állítmány elmaradása mindig hiányos mondatszerkezetet eredményez. Ez igen gyakori a kérdésekre való feleletekben. Pl.: A sárga is szín? — A sárga is (szín). Gyakori a létigei állítmány elhagyás, de hiányossá válik a mondatszerkezet a névszói-igei állítmány igei részének az elmaradásával is. Pl.: “Te az enyim, én a tied” (vagy), (vagyok) (Petőfi).

Az összetett mondatokban leggyakrabban a hasonlító mellékmondat hiányos, de a fő mondat állítmányának segítségével pontosan kiegészíthető. Pl.: Annyit ért hozzá, mint hajdú a harangöntéshez (ért).
- Leggyakoribb az alany elmaradása. Ha az állítmány igei személyragozása egyes vagy többes számú, 3. személyű, akkor az alanyt csak a szövegkörnyezetből érthetjük bele a mondatba. A mondat ilyenkor mindig hiányos szerkezetű. A szituációból, beszédhelyzetből ismertnek tekinthető az, aki beszél (én), és akihez beszélnek (te). Az ő (amiről beszélnek) viszont az egész külső, vagy belső világ lehet. Az alany elmaradásának azokat az eseteit, amikor alanytalan (Villámlik.) vagy tapadásos alanyú a mondat (Terítve van.), nem tekinthetjük hiányos szerkezetűnek. Ezek teljes mondatok, mert az alany félreérthetetlenül egybeolvad az állítmányéval.
- Ha az alany és az állítmány is hiányzik, és csak az előző mondatokból, tehát a szövegösszefüggésből érthető bele a mondatba, de valamilyen más mondatrész vonzatként vagy más nyelvi elemmel utal hiányukra, ugyancsak hiányos mondattal van dolgunk. Ezek nem tagolatlan mondatok, mert valamilyen tartalmas mondatrész, tárgy vagy határozó szerepel bennük, tehát tagoltak, de szerkezetileg hiányosak.

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!

Jel: valamilyen, érzékszerveinkkel felfogható (látható, hallható, tapintható, stb) jelenség, ami egy másik, tehát önmagán túlmutató jelenségre utal

Két része van: jelölő – jelölt. A kettő kapcsolata a jel.

Három fajtája (a kapcsolat fajtája alapján):

• ikon: hasonlóságon alapuló kapcsolat. Pl.: gyalogosok jelzőlámpáján az ember alakja
• index: érintkezésen alapuló kapcsolat. Pl.: irányított zöldnél nyíl, egyirányú utca
• szimbólum: megegyezésen alapuló Pl.: a jelzőlámpa színei

A nyelvi jel csak egy a sokféle jel közül. A sokféle jelrendszer közül is csak egy a nyelvi jelrendszer, de a legegyetemesebb, legátfogóbb, mert bárki elsajátíthatja. Legárnyaltabban képes a külső-belső valóság kifejezésére.

• Nyitott rendszer: állandóan változik, fejlődik.
• Tagolt rendszer: elemekből áll, ezek szabadon kombinálhatók.
• Tanult rendszer.

Két részből áll, mint minden rendszer:

• jelkészlet -> nyelvi jelek
• szabályrendszer -> nyelvtani rendszer

Nyelvi jel:

• legkisebb egysége a morféma, amely önálló hangalakkal és jelentéssel bír. (A hangok nem tartoznak ide!)
• szintagmák: szerkezeti egység, szószerkezet
• mondatok: tartalmi egységek
• szöveg: összefüggő mondatok

Feladat: milyen nyelvtani szabályok alkalmazásával lehet csoportokat-rendszereket alkotni a felsorolt nyelvi jelekből: káposzta, káposztalevél, -ban, fatörzs, lepke, lepkeháló, -ás, megy, kerékpározik, szép, szépség, keserű, valahol?

Megoldás:

• hangrendi törvény alapján (mély-magas-vegyes)
• szótő (lexéma) v. toldalékolt szó (van, ami kimarad ekkor)
• szófajiság alapján (ige, főnév, melléknév, névmás)
• kötött/szabad morféma (kötött: toldalékok)
• egyszerű/összetett szó

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!

A szófaj fogalma: a nyelvhasználatban egyformán viselkedő, azonos szerepet betöltő és azonos célra szolgáló szavak osztályai, csoportjai. A szófaj a legáltalánosabb nyelvi kategória, amelyet a szavak jelentése, mondatbeli szerepe, bővíthetősége és alaki viselkedése határoz meg. Jelentésen a szavak használati értékét, lehetséges beszédbeli szerepét értjük. A mondatbeli szerep azt jelenti, hogy melyik szófaj milyen funkciót tölt be a mondatban. A bővíthetőség szempontja azt vizsgálja, hogy melyik szófajnak mi a tipikus bővítménye a mondatban. Vannak olyan szófajok, melyek nem bővíthetők (névelő, kötőszó). Szavaink között sok olyan is van, amely a szófaji csoportok közül többe is beleillik (átmeneti –pl. igenevek- és kereszteződő szófajok, pl. vonatkozó névmási határozószók: ahol, ameddig), vagy alkalmi használata miatt hol az egyik, hol a másik kategóriába sorolható (kettős-hármas szófajúság, pl nép-szín-anyag-mértéknév: magyar, vas stb.).

A szófajok:

I. Az ige:

Cselekvést, történést, létezést vagy állapotot kifejező szófaj. A cselekvést jelentő ige olyan tevékenységet nevez meg, amely az alany akaratától függ: dolgozik, tanul. A történést kifejező ige olyan változás, folyamat megnevezésére szolgál, amely független az alany akaratától: elromlik, esik, ragyog. A létezést jelentő ige az alany létét vagy nemlétét fejezi ki: van, nincs, lesz. Az állapotot jelentő igével megnevezett cselekvés is független az alany szándékától: bízik, fáj.

Az ige fajtái:

1.) A cselekvés irányulása alapján tárgyas és tárgyatlan igéket különböztetünk meg. A tárgyas ige cselekvése az alanytól kiindulva valami másra irányul. Ha a mondatban határozott tárgyuk van, ragozásuk tárgyas. Pl.: nézi a filmet, olvassa az újságot. Ha határozatlan tárgy a bővítményük, ragozásuk alanyi: néz valamit, olvas egy könyvet. A tárgyatlan ige cselekvése az alanyon kívül másra nem irányul. A mondatban tárggyal nem bővíthetők, ezért csak alanyi ragozásúak lehetnek: mosakodik, kerestetik, zúg, megy. Az ige a mondatban mindig állítmány.

2.)   Igeszemlélet szerint:

• folyamatos (tervez, szalad)
• befejezett (győz, tüsszent, megír)

3.)   Akcióminőség szerint:

• kezdő (felcsendül)
• mozzanatos (villan, röppen)
• tartós-huzamos (él, járkál)
• gyakorító (szedeget, adogat)

4. ) Igenemek szerint:

• cselekvő (ad, megy)
• visszaható (fésülködik)
• műveltető (csináltat)
• szenvedő (adatik)
• ható (adhat)

II: Névszók:

1. Főnév:

A főnév a valóságban is létező, vagy ilyennek képzelt élőlények, élettelen tárgyak vagy gondolati dolgok nevét jelöli. A főnevek jelölhetnek valóságos vagy ilyennek gondolt fogalmakat: ezek a konkrét főnevek. Megnevezhetnek elvont fogalmakat, jelenségeket is, ezeket elvont főneveknek nevezzük. A konkrét főneveknek jelentésük alapján két csoportja van: a köznevek és a tulajdonnevek. A köznév több egyforma dolog közös megnevezése. A tulajdonnév valakinek vagy valaminek saját, megkülönböztető neve. A főnév a mondatban ragok segítségével bármely mondatrész szerepét betöltheti.

2. Melléknév:

A melléknév személyek, tárgyak, dolgok tulajdonságait kifejező szó. A mondatban leggyakrabban jelző. Lehet állítmány vagy határozó is. A melléknevet fokozhatjuk: alsó-, középső-, felsőfok. Pl.: jó, jobb, legjobb.

3. Számnév:

A számnév személyek, dolgok, tárgyak számát, mennyiségét, vagy sorban elfoglalt helyét kifejező szó. Két faja a határozott és a határozatlan (sok, kevés, valamennyi, néhány) számnév. A határozott számnév pontosan megnevezi a számot vagy a sorrendi helyet. Lehet tőszámnév (kettő), törtszámnév (ketted), és sorszámnév (második). A mondatban lehet jelző, állítmány, számhatározó és számállapot-határozó.

4. Névmás:

A névmás valódi névszókat (fő-, mellék- vagy számneveket) helyettesítő szófaj. A névmásoknak önmagukban nincs határozott jelentéstartalmuk, a beszédben válnak tartalmas szókká. Attól függően, hogy milyen szófajt helyettesítnek, megkülönböztetünk csak főnevet ún. egyirányú, és a fő-, mellék- vagy számnevet is helyettesítő ún. többirányú névmásokat.

Egyirányú névmások:

a: személyes: én, te, ő, engem, bennem

b: birtokos: enyém, tied, övé, enyéim, tieid, övéi

c: visszaható: magam, magad, maga, magunk, magatok

d: kölcsönös: egymás

Többirányú névmások:

a: mutató: ez, olyan, akkora, annyi

b: kérdő: ki, mi, milyen, mekkora, mennyi

c: vonatkozó: aki, ami, amilyen, ahány, amennyi

d: határozatlan: valami, valamilyen, némelyik, néhány

e: általános: bárki, mindegyik, semmilyen, akárhol

A névmásnak csak ritkán lehet határozója.

III. Igenevek:

Az igenév igéből képzett olyan főnév, melléknév vagy határozószó, amelynek igei tulajdonságai is vannak. Tipikusan átmeneti szófaj.

1. A főnévi igenév igéből -ni képzővel létrehozott származékszó, amely elvontan fejez ki cselekvést, történést, létezést, állapotot: sétálni. A mondatban főleg alany, tárgy és határozó szerepét tölti be, de a kell, lehet, szabad… állítmányok mellett alany is lehet.

2 Melléknévi igenév olyan -ó/-ő (egyidejűséget kifejező), -t/-tt (előidejűséget kifejező), -andó/-endő (utóidejűséget kifejező) képzős származékszó, amely az igei alapjelentést tulajdonságként nevezi meg. Mondatban leggyakrabban jelző, de határozó, állítmány lehet. Tárgya és határozója lehet.

3. A határozói igenév olyan -va/-ve, -ván/-vén képzős származékszó, amely a cselekvésfogalmat határozói körülmények közt nevezi meg. A mondatban rendszerint mód- vagy állapothatározó. Tárgya és határozója lehet.

IV. Határozószók:

A cselekvés, történés, létezés helyét, idejét, módját vagy a cselekvő állapotát kifejező szavak: kint, most, rögtön, együtt. A határozószó a mondatban mindig határozói szerepet tölt be. Csak határozója lehet.

V. A viszonyszók: viszonyt jelölnek. Csupán alakilag önállók, mert önálló jelentésük nincs. Önmagukban nem mondatrészek, nem toldalékolhatók.

a)     igekötő: a fogalmak határozottságát (a, az) vagy határozatlanságát (egy) jelzi.

b)    névutó: a névszók után állva velük együtt határozót fejeznek ki (pl. alatt, múlva, alapján)

c)     kötőszó: a szöveg önálló mondatait, a mondat tagmondatait és mondatrészeit, szavait kapcsolja össze. Fajtái: alárendelők (hogy, mert, ha, mint, bár stb.) és mellérendelők (és, is, de, vagy, azaz, vagyis, hanem stb.)

d)    igekötők: az ige jelentését hozzá kapcsolódva (előtte-mögötte állva, közbeékelődve) módosítják: pl. be, ki, le, fel, meg, el, át, rá, ide, oda, szét, össze, vissza. Önálló szóként állva mondat is lehet.

e)     Segédigék: összetett állítmányokat és igealakokat hoznak létre, pl. fog, volt, lett.

f)Módosítószók: kérdést, állítást, tiltást, óhajtást kifejező szavak: kérdőszó (vajon, e) állítószók (igen, bizony, persze), tagadó-tiltószók (nem, ne, sem, se), óhajtószók (bár), határozatlanságot kifejező szók (talán, esetleg, aligha, hátha)

VI. A mondatszók:

Önmagukban tagolatlan mondatként vagy tagmondatként álló szavak. Indulatszónak is nevezik ezeket a lexémákat. Az indulatszó a beszélő érzelmeit, akaratát fejezi ki tagolatlan formában.

Megkülönböztetünk érzelmet nyilvánító (Hajh! Jaj! Teringettét! Fúj!), akaratnyilvánító (Pszt! Csitt! Nana! Hajrá!) és az akaratnyilvánítón belül állathívogató, -terelő (cicic, pipi, gyí, hess) szavakat is. A felelőszók tagolatlan mondatok. Vagy megválaszolják a kérdést: Igen, persze, vagy kérdeznek: Nos?

A szóalkotás

Már meglévő elemek összekapcsolásával hozunk létre új szót. Módjai:

a.) Szóképzés
A szótőhöz képzőt teszünk. Már a honfoglalás kori nyelvben is éltek képzők. Pl.: -t, -d, -l, -s (inal, menet, árad); ősi képzőink: lődöző-szíjas-ugor

b.) Ragszilárdulás
Általában határozószóknál történik meg. A nyelvérzék alapszónak érzi a ragozott formát. Pl.: tú|, itt, rögtön, előtt

c.) Szórövidülés
Becenevek: Peti, Pető; mozi, troli, presszó

d.) Elvonás
A nyelvérzék egy-egy tőszó végét képzőként értelmezi, és leválasztásával új szót hoz létre. Szláv eredetű igéinknél gyakori. Pl.: kapál → kapa, perel → per, parancsol → parancs

e.) Szóösszetétel
Két szó összekapcsolásával keletkezik; ősi módszer, már a Halotti beszédben is szerepel (pl.: orca = orr + száj).

– szintagmatikus kapcsolatot jelölők (mellé- vagy alárendelő kapcsolat) (pl.: tízórai – időhatározói; nap sütötte – alanyi; tojásfehérje – birtokos)

– jelentéstömörítő összetétel (pl.: erőmű, villanyszámla)

f.) Mozaikszók
– betűszó (MTA)
– szóösszevonással (OFOTÉRT)

A Szóalkotás egyéb (ritkább) esetei:

• Ragszilárdulás: éjjel, nappal,
• Szóelvonás: kapál> kapa, vádol> vád
• Szórövidülés: laboratórium> labor, tulajdonos> tulaj
• Szóvegyülés: ordít + kiabál= ordibál, zavar + kerget= zavargat
• Szóhasadás: család – cseléd, nevel – növel
• Mozaikszavak - Népetimológiai: (idegen szóból magyart alkotunk) pl.: tuberose (latin)  > tubarózsa
• Jelentéstapadás: lábas fazék> lábas-Szándékos torzítás: nyugdíjas> nyögdíjas
• Elavult szavak jelentésének felújítása: pl.: baj (régen ’harc’)
• Tájszóból közszó: betyár, kandalló

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!

Képszerűség stíluseszközei
(alakzatok, szóképek)

Alakzatok

Alaki és tartalmi erősítés stíluseszközei a szövegben.
Létrejötte: Szöveg átalakítása kommunikációs céloknak leginkább megfelelően.

Csoportosításuk: (milyenfajta átalakítást végzünk a szövegben)

• hozzátoldás
• elhagyás
• fölcserélés
• kicserélés

1.Ismétlés: hangalak megkettőzése, szöveghez való hozzáadása
Fajtái: szóismétlés (Tavaszi szél vizet áraszt virágom, virágom)
mondat ismétlése
Szókapcsolat ismétlése (20 esztendőm hatalom, 20 esztendőm eladom)

2.Refrén: állandóságot érzékeltet, gondolat kifejezőerejét növeli, játékosságot kölcsönöz
Petőfi Sándor: Mily szép a világ c. műve (Mily édes az élet, Mily szép a világ)

3.Tőismétlés (figura etimologica): ugyannak a szótőnek különböző alakváltozatainak megismétlése
(Melyben a dal megfoganhat, Kértem kérve)

4. Párhuzamos szerkezet (paralelizmus): hasonló felépítésű szerkezetek egymás mellé állítása
(Hervadt az a rózsa, kinek színe nincsen,
Bágyadt az a madár, kinek társa nincsen)

5. Ellentét (antithesis): ellentétes szavak, kifejezések, tag-és mondatok, szembeállítása
(Felmentem a hegyre, lenéztem a völgybe)

6. Paradoxon (ellentmondás): látszólagos vagy álellentét
(Szertenézett, s nem lelé honját a hazában)

7. Felsorolás: azonos mondatrészi szerepben lévő nem rokon értelmű szavak felsorolása
(Az emberöltő kel, nő, zajg, bomol, küzd, hömpölyög, él s éltet szüntelen)

8. Részletezés: felsorolás rokon stilisztikai alakzata, mondanivaló aprólékos kibontása,
újabb fogalmi jegyek megnevezésével
(Tavaszodik, lágy az idő, Kihajt a fű, kövéren nő)

9. Halmozás: azonos szófajú és mondatrészi szerepű kifejezések együttes megnevezése
(Sírjatok szemeim, Hulljatok könnyeim, Gyakran áztassátok, Elhervadt orcáim)

10. Fokozás: egy tartalmi és hangulati skála sorrendjében történő rokon értelmű szavak, kifejezések felsorolása
(Hej, ne búsulj, s ne bánkódj ne is siránkozzál)
(Menne, rohanna, repülne, de nem hozhatja vezérét)

11. Túlzás: jelenségek felnagyítása, ill. lekicsinyítése érzelmi hatás kedvéért
(Tenger virág nyílik tarkán körülötte)
( Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben)

12. Irónia: látszólagos magasztalás mögött elítélés, melyet a szövegkörnyezet leplez le
(Gyönyörű mulatságocska lesz, nedves háttal a sáros földön)

13.Gúny: egy negatív jelenség vonásainak képtelenségig való felnagyítása
(Sehallselát Dömötör buta volt, mint hat ökör)

A gúny és az iróni a túlzás rokon stíluseszköze.

Szóképek (trópusok)

Szemléletesség, hatásosság gyakori eszköze a képszerűség, a képi ábrázolás.
Képek csak szövegkörnyezetben értelmezhetők képként.

A képek:

• dolgokat magyaráznak, megvilágítanak, szemléltetnek
• érzelmi, hangulati hatásuk van

Képek jelentésének részei:

• azonosított (kéz)
• azonosító (hattyú)
• azonosítást jelző tulajdonság (fehérség)

Fajtái:

• köznyelvi
• képes kifejezés

Névátvitelre épülő szóképek

Metafora (=’átvitel’): két fogalom összekapcsolása valamilyen szemléletbeli v. szerepbeli hasonlóság alapján
(Majd ég dörrent, felhő repedt, hosszúhajú zápor esett, és csattogva szerteszállt)

Fajtái:

1) Teljes metafora
Kéttagú, azonosított és azonosító is megjelenik
(Hálót fon az est, a nagy barna pók)

2) Egytagú, csak az azonosító elemet tartalmazza
(Vígan élem világom, Ne ítélj meg virágom)

3) szófajtól függő metafora (főnévi, igei, …)

(A fejükön áthajló fűzfák szellős alagútján)
(Éjjel szelíden csőszködött a hold)

1. Megszemélyesítés: élettelen dolgok élő tulajdonságokkal való felruházása
(Valami titkot súg a végtelenség)
(… síró pillantások alatt biztatgatják egymást cihelődő szavak)

2. Szinesztézia (együtt-, összeérzés): különféle érzéki benyomások összekapcsolása 1 képben
(Hull a sötét, de ne félj!megszólal a néma, ezüst éj)

3. Allegória (képletes beszéd): metaforás névcsere, egy elvont fogalmat elevenítünk meg egy érzéki képben, képsorban
- kettős értelem egyidejűleg teljesül – Mind a kép, mind a gondolati tartalom megtartja önállóságát.

4. Szimbólum (ismertetőjel, bélyeg, jegy): valamely gondolat, eszme, érzelem jelképe
Köznyelvben is gyakran használjuk
Pl.: lánc-rabság, gyűrű-házasság, hűség
Szimbolizmus: stílusirányzat, szimbólumok rendszere
(Ezt a vad mezőt ismerem ez a magyar Ugar)

Névcserére épülő szóképek

Metonímia (=’névcsere’): két fogalom között ok-okozati kapcsolat vagy bármilyen érintkezés van, akkor az egyik nevet felcserélhetjük a másikkal, azt a másik értelembe használhatjuk

Fajtái:

1)  térbeli érintkezés
(Nem hozok a házra semmi veszedelmet)
2) időbeli érintkezés
(Ha akkora sem jő búzaratáskor, ha akkorra sem jó szilvaaszaláskor)
3) anyagnév felcserélődése
(Leesett a vas a lovam lábáról)
4) ok-okozati felcserélődése
(Két szeméből a bánat ered)

1.Szinekdoché (=’együtt-, veleérzés): metonímia alfaja, több típusa van

• a rész megnevezése jelöli az egész fogalmát
• (Itthon vagyunk, pata és küllő a tanyaház előtt…)
• tágabb körű nem fogalom és szűkebb körű fajfogalom
• (Holott kikeletkor az sok szép madár szól kivel…)
• többes számú szó felcserélése egyes számúra
• (… fáradt sugár mosolygott a gyér piros levelen)

Képszerűség egyéb stíluseszközei

1. Hasonlat: közös tulajdonságok alapján összekapcsol, párhuzamba állít két dolgot
! Nem szókép, hanem alakzat, de szerepe miatt a szóképekhez sorolható)
(Mint héj az almát, borít a magány)
(Él bennem is mindez, mint tünde álom)
(Patak módra folyt a sárgalé a sáncban)

2. Körülírás: fogalom közvetlen megnevezése helyett valamilyen jellemző jegy kiemelésével
jelenítjük meg a kívánt fogalmat
(Zászlódat látom, Bulcsú s szemem árja megindul)

3. Szépítő kifejezés (eufemizmus): valamilyen fogalmat tapintatból, szeméremből vagy illendőségből nem mondunk ki (többnyire a halálhoz kapcsolódik)
(Dalos Eszter csak nem jött ki, temetőbe költözött ki)
(… magas elődeid már mind elemelék)

Komplex (összetett kép): ha több szókép és alakzat is egymásba fonódik a szövegben

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!

A fogalmazásírás receptje

A recept majdnem ugyanúgy működik dolgozatíráskor (érettségin), mint otthoni házi feladatok elkészítésénél. Feltételezem, hogy valamit konyítasz az irodalomhoz (ha nagyon keveset is).

1. Felkészülés

Ez egy nagyon fontos dolog. Legalább egyszer olvasd át a tankönyvet, hogy mit ír az adott műalkotásról. Jegyezd meg a főbb vonásokat! Ha nincs róla semmi a könyvben, nem baj, de az író életrajzával mindenképpen legyél tisztában! Az sem baj, ha elolvasod a verset, regényt stb., vagy legalább a rövidített változatot, hogy tudd, hogy miről szól.

2. Hozzálátunk

Most, hogy már tudod, hogy nagyjából mit takar az egész alkotás, hozzáláthatsz a fogalmazásíráshoz. Felírod középre a címet, egy sor kimarad, aztán ujjnyival beljebb kezdődhet az első bekezdés.

3. A bevezető rész

Mit írjunk a bevezető részbe? Semmiképpen sem oldalnyi életrajzot a szerzőről. A bevezető részben a mű keletkezéséről kell kb. 5-6 sornyit írni úgy, hogy a bele kell szőni az író önéletrajzát. Fel kell tenni néhány alapvető kérdést: Mikor írta az író? Miért írta? Mi késztette arra, hogy megírja? Mi zajlott le akkor az életében? (szerelmi csalódás, szabadságharc, stb) – és egyszerűen válaszolni kell rá. Nem szabad leírni az író életrajzát születésétől a mű keletkezéséig (ezt általában akkor is áthúzzák a javításnál, ha jó, amit írtál). Ha kész, akkor továbbléphetünk.

4. Fő rész

A fő részt is bekezdésekre kell tagolni.

Az elsőben érdemes a címmel foglalkozni. Miért ez a mű címe, mit akar vele sugallni az író, mire asszociálunk, mi jut először eszünkbe, milyen hatása van ránk, amikor kimondjuk? (Ez utóbbit alátámaszthatjuk nyelvstilisztikai vizsgálatokkal) Arról is lehet írni, hogy a cím milyen viszonyban van a tartalommal. A cím szavainak egymáshoz való viszonya is fontos (lehet erősítő hatásúak, vagy ellentétes értelműek – oximoron stb) Ezen a kapcsolaton is érdemes elgondolkozni, és írni róla valamit.

5. Köv. bekezdés

Néhány mondatban (3-4 sor) leírhatjuk, hogy mi történik a műben. Így legalább a tanár megnyugszik, hogy legalább mi elolvastuk a könyvet, verset, vagy akármit

6. Köv. bekezdések

Elkezdjük a valódi elemzést. Az alkotást felosztjuk részekre. Ezt a felosztást többféleképpen is megtehetjük (formai szempontok alapján, tartalmilag stb) A feloszthatóságnak is meg van a maga oka. Próbáljuk meg ezt kideríteni. Ez persze nem mindig sikerül, belemagyarázni pedig soha nem szabad (az csak a végső megoldás). De ha megvan az ok, akkor kb. 2-3 sorban le tudjuk írni. Ezentúl egy-egy bekezdésben egy-egy részt fogunk elemezni.

De hogyan is elemezzünk? Semmiképpen sem úgy, hogy leírjuk, hogy az adott részben mi történik. Erre csak a szokásos áthúzást (és az azzal együtt járó érdemjegyet) fogunk kapni. Ha viszont mindenképpen le akarod írni, hogy mi történt a részben, akkor tedd azt körültekintően, és találj ki valamit, hogy mit akart ezzel mondani az író. (Valamit csak akart mondani, ha már egyszer publikálta)

Tehát még egyszer: a részben történt eseményekben mindig keress valami okot és írd is le!

• Példa: “A második részben mozgalmas események történnek: az író leszúrja, majd egy kisbaltával feldarabolja a feleségét. Életrajzából tudjuk, hogy ez időtájt sokat veszekedett hitvesével, így ezt a jelenetet a tudatalatti felszínre törésének vehetjük. Írónknál ez nem csak egyszeri esemény, többször is tanúi lehetünk elfojtott vágyainak képi megjelenítésében bla, bla, bla”

A következő kérdés, amit fel kell tennünk: milyen eszközök segítségével tárja elénk az író a jeleneteket? Ezek az eszközök milyen hatással vannak a tartalomra?

• Példa: visszatérve a kisbaltás jelenethez “A hosszan tartó naturalista leírás groteszk hatását szinte az elviselhetetlenség határáig fokozza a természetből, a vadállati létből kiemelt hasonlathalmozás.”

Ha verset kell elemeznünk, ismét segítségünkre lehet a nyelvstilisztika. A különböző hanghatások is fokozhatják a mondanivalót, de erről majd később.

Elengedhetetlenül fontos, hogy tisztába legyünk az alapvető irodalmi fogalmakkal, hiszen nélkülük nem tudunk elemezni.

A megjelenítés módját összhangba lehet hozni a tartalommal, azaz kereshetünk az író művészeti irányzatára jellemző elemeket, ezeket is bele lehet szőni a fogalmazásba. Ha nem találunk ilyet? Sebaj! Megkeressük az okot, hogy miért nincsenek.

• Példa.: “A romantika jegyei a mű vége felé teljesen eltűnnek, helyüket fokozatosan realista képek veszik át – az író próbálgatja a számára még ismeretlen stílusirányzat lehetőségeit”

Összefoglalva: a tanár nem arra kíváncsi, hogy le tudod-e írni a tartalmat, hanem arra, hogy le tudod-e írni, hogy az író milyen körülmények között, és milyen eszközökkel éri el a milyen hatást.

7. Szereplők

Mivel a szereplők mondják el az író gondolatait, ezért érdemes velük is foglalkozni. Mi mondható el a szereplőkről? Hogyan öltözködnek? A társadalom melyik rétegéből származnak? Miért pont abból? Mit akart ezzel az író kifejezni, sugallni? Kikkel találkoznak? Milyen konfliktushelyzetek adódnak közöttük? Stb, stb

• Példa.: “Mikszáth szereplői leginkább földművelők, parasztok, akiket még nem érintett meg az urbanizáció szele. Tudjuk, hogy az író gyermekkorában sok időt töltött falun, és a kedves emlékek hatására használta fel hősként az egyszerű embert.”

8. Idő, tér

Foglalkoznunk kell a mű idő és térszerkezetével is, ugyanis ebből hasznos információkat nyerhetünk. Milyenek is lehetnek az szerkezetek? Lehetnek példul egységesek, töredezettek, összekuszáltak, fordítottak stb Ezek mind különböző hatást váltanak ki.

• Példa: Egy könyvben a szereplők fiatalok, felnőnek, majd öregek lesznek. De nem mindegy, hogy milyen sorrendben. Teljesen más hatása van az olvasóra a most fiatal vagyok, most felnőtt vagyok, most öreg vagyok sorrend, mint a most öreg vagyok, de visszaemlékszek arra, hogy milyen voltam fiatal, és felnőttkoromban sorrend.

Ugyanez vonatkozik a térszerkezetre is: ha az egész történet egy szobában játszódik, előbb-utóbb a bezártságélmény, a rabság, a börtön hangulata fogja áthatni a gondolatokat. Az írók általában tudatosan döntenek az ilyen formai dolgokról, nekünk csak meg kell magyarázni, hogy miért így csinálták.

9. Nyelvstilisztika

10. Versalak (sorok hossza), rímszerkezetek

11. Kapcsolatok más alkotásokkal

Érdemes kapcsolatot keresni az író, vagy más írók további művei között. Egy-két mondat erejéig érdemes felhozni a hasonlóság miértjét és mikéntjét.

• Példa: “Az íróra nagy hatással volt az gyilkosság visszataszító, megdöbbentő látványa, ezért is dolgozta fel másodszorra ezt a témát amivel először a c. művében találkozhattunk. Míg előző művében csak futólag, természetből kiemelt hasonlatokkal említi, az újabb alkotásban már naturalista részletességgel elemzi az eseményeket.”

12. Befejezés

Ha már minden lehetséges szemszögből megvizsgáltuk a művet, jöhet a befejezés. Itt a legkönnyebb a dolgunk: egyszerűen csak át kell fogalmaznunk mindazt, amit már leírunk a bevezetésben. Magyarul más szavakkal le kell írni ugyanazt. Érdemes a végére egy saját véleményt megfogalmazó mondatot írni, melyben patetikus hangnemen éltetjük az író nagyságát és a mű nagyszerűségét.

• Példa.: “Az Iliász és az Odüsszeia kétségkívül az ókori görög irodalom két legfényesebben tündöklő gyöngyszeme. Segítségükkel könnyebben megérthetjük a múlt nagy alakjait, tetteik és cselekedeteik miértjét. A két mű közötti sok hasonlóság és ellentét az ókor lassú változását mutatják be nekünk, melyekből megérthetünk bizonyos örök értékű igazságokat, amelyeket nem tud megváltoztatni sem isten, sem ember.”

Egy egyszerűbb módja a befejezés megírásának: lemásolod a szomszédét, aztán azt mondod, hogy együtt írtátok. Ha dolgozatot írsz, akkor inkább saját kútfőből írjál, mert másképpen rossz vége lesz…

13. Gratulálhatsz magadnak, készen vagy!

És most néhány jó tanács:

Idézz! Azzal is elmegy néhány sor, de ne vidd túlzásba, mert gáz lesz.

Ha nagyon szorult helyzetben vagy, használd a nyelvstilisztikát. Azzal mindent be lehet bizonyítani.

Még szerencse, hogy az íróknak van önéletrajza. Így legalább van mire kenni amit leírnak, és ahogy leírnák.

Példa: Az író zaklatott lelkiállapotát mutatják a váltakozó hosszúságú sorok – tudjuk, hogy nemrég vesztette el feleségét, és ez mélyen megviselte.

Tanuld meg a legfontosabb fogalmakat. Így mindig tudsz valamit belemagyarázni a műbe.

Úgy kell belemagyarázni valamit a műbe, hogy a tanár ne higgye azt, hogy belemagyarázás (példákkal kell alátámasztani, idézni kell)

Ne feledd: a tanárral soha ne vitatkozz, mindig ő az okosabb, és ő írja be a naplóba a jegyet, nem Te!

Példa: Ha Ady 1800-ban született, akkor tényleg 1800-ban született

Neked van saját véleményed. Otthon. Az iskolában a saját véleményed egyezzen meg a tanáréval, vagy a tankönyvíróéval.

Példa: az iskolában Ady a verset tiszta szerelmének zálogául írta, otthon pedig azért, mert megint belőtte magát, és megint hallucinált egy rosszerkölcsű hölgyről!

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!

A műelemzés lényegében a mű próbája, vagyis egyfajta értő analízis, mely a mű értékének vagy értéktelenségének bizonyítását szolgálja. Ugyanígy próbája azonban az elemzőnek is: vizsgázik a kritikus vagy a teoretikus, esetleg egy-egy teória, pontosan itt, a szembesítésnél, az alkalmazásnál.A kritikus próbára teszi a művet, a mű pedig a kritikust.

Sokféleképen elemezhetünk egy művet, mégis valamennyi műelemző eljárás – ha különböző úton is -, egy cél felé halad: a műalkotás törvényeinek felkeresése, feltárása felé, s kiemelt szempontok szerint jelentős tapasztalati forrásnak, próbának tekintik konkrét műalkotások konkrét elemzéseit. Az analízis valamennyi fajtájára vonatkozik az, hogy annyiban helyes, amennyiben képes a választott műhöz hasonlatossá válni, illetve eszközeit, alapelveit, lépéseit ahhoz szabni. Kiindulópontunk tehát: minden műelemzés kötöttsége az, hogy alkalmazkodnia kell tárgyának, anyagának, vagyis a műalkotásnak a törvényeihez.

Mikor műelemzést írunk, vegyük figyelembe a következő formalitásokat:

Az elemzést bekezdésekre kell tagolni, emellett betartani a hármas egységet: a bekezdést általában tételmondattal kell kezdeni, amely magában foglalja a bekezdésekben tárgyalt téma egészét. A tételmondat kifejtéséből áll a bekezdés tartalma. Egy bekezdés általában 5-8 összetett mondatból áll, a bekezdés lezárása pedig utaló mondattal történik, aminek feladata az átvezetés a következő bekezdéshez, tartva ezzel az elemzés gördülékenységét és logikai menetét.

• Bevezetés: feladata nem az életrajz, hanem a költő pályájának általános bevezetése, költészetének világirodalmi elhelyezése. A stílustörténeti behatárolás problémás lehet, ha egy költőt nehéz korstílushoz kötni, ez esetben azonban jelezni kell, hogy az elemző felismerte a problémát. A bevezetés általában egy bekezdésből áll.
• Tárgyalás: több bekezdésre érdemes tagolni. Itt a mű konkrét elemzése a feladat, ezért érdemes idézetekkel alátámasztani a saját gondolatainkat minden olyan helyen, ahol vélekedésünk nem a mű teljes egészére, hanem egy konkrét egységre, például versszakra vagy bekezdésre, esetleg fejezetre vonatkozik.
• Befejezés: egyfajta összegzést érdemes írni mind az elemzett mű, mind a költő, mind pedig saját vizsgálódásunk végszavaként. A befejezés – a bekezdéshez hasonlóan – általában egyetlen bekezdésből áll, s fontos célja, hogy megnyugtassa az olvasót. Nem szabad, hogy az elemzésünket tanulmányozók úgy érezzék, hogy lezáratlan, konklúziót nélkülöző elemzést kellett olvasniuk.

Egy mű elemzésének talán egyik legfontosabb mozzanata a stíluselemzés, melyen keresztül szinte az egész műről átható képet kaphatunk. A stíluselemzés valamely írásmű külső, formai, mindenekelőtt nyelvi-stilisztikai sajátosságainak vizsgálata. E vizsgálat során nem szakadhatunk el a szöveg alkotójának egyéniségétől sem, sőt esetenként tekintettel kell lennünk a szerző által “elsőként célba vett” olvasó “igényszintjére” is. A stilisztikai vizsgálat mindig csak a nyelvi analizálást jelenti, ezért csak kiegészítő része lehet a komplex elemzésnek.

Az elemzés főbb fajtái a következők:

• A generikus elemzés a művek vizsgálatához figyelembe veszi az alkotó személyiségét, ismereteit és életkörülményeit, a mű keletkezési adatait, az alkotás társadalmi és történelmi meghatározottságát. Érdemes ezt a módszert használni, ha bőséges adat áll a rendelkezésünkre, viszont ügyeljünk arra, hogy a stilisztikai szempontoktól ne távolodhatunk el túlzottan.
• A szubjektív elemzés, melynek során saját közvetett, közvetlen tapasztalatainkon keresztül elemzünk egy művet. Csak akkor szabad egy művet ily módon elemeznünk, ha van kialakult esztétikai és stilisztikai világképünk és ismeretünk.
• A pszichológiai elemzés során azt figyeljük meg, hogy milyen élményeket vált ki bennünk a mű, másrészt azokat a lelki folyamatokat kell elemeznünk, amelyek vélhetően a mű sajátosságait létrehozták. Itt részben a szerző, részben a szereplők pszichéjére gyakorolt hatásokat vizsgáljuk.
• A strukturalista elemzés a szöveget olyan zárt rendszerként kezeli, amelynek az elemei egymástól is és a rendszer egészétől is egyszerre meghatározottak. Ez a zárt struktúra rétegekből áll, így vizsgálhatjuk ezek hierarchikus szerkesztettségét, illetve lineáris felépítettségét is. A legkisebb vizsgálandó elem a közlésegység: a szintagmától a mondatig terjedő kifejezési egység. Szintagma: szószerkezet; két vagy több morfémának, szóalaknak jelentésbeli és/vagy nyelvtani kapcsolata a szövegben.
• Végül az informatikai elemzés, mely a kommunikációelméletnek megfelelően üzenetnek tekinti a műt, ezért megfejtéséhez tudnunk kell, hogy milyen a viszonya a jelrendszerhez. A módszer alkalmazásához jól kell ismernünk ezeket a jelrendszereket, de azokat különösen, amelyeket a szerző használt. A nehézséget a kettő távolságának áthidalása okozza. Leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy az alkotó a mű egészével vagy részével jelezni kíván valamit számunkra, ami a valóságban, a szöveg szó szerinti értelmezésével esetleg nem ismerhető fel. Például, ha a szerző egy kórház betegeinek jellemét, betegségük okait és tüneteit mutatja be, lehetséges, hogy valójában egy korszak társadalmának tipikus jellemrajzát mutatja be számunkra.

A novella- és a regényelemzés szempontjai:

1. A mű keletkezési körülményei és háttere
2. A cím elemzése
3. A téma kibontása, tehát nem a cselekmény elmondása, hanem a mű tartalmának kérdésköre, a mondanivaló kifejtése
4. Szerkezeti kép
5. Jellemek, jellemábrázolás, rendszerek, módszerek
6. Konfliktusok
7. A mű eszmei mondanivalója, eszmeisége
8. Nyelv és stílus
9. A mű helye a szerző munkásságában, az irodalomban
10. Regény- és novellatípusokba való besorolás
11. Egyéb: helyszín, idő, további sajátosságok

Regények elemzésénél érdemes figyelembe venni az író életét, hátha ennek ismeretében vagyunk csak képesek megérteni egy-egy mozzanatot a műben. Legyenek áthatóbb ismereteink a regény keletkezésének körülményéről, illetve a költő életének e korszakáról is – megkönnyítve dolgunkat az elemzés elkészítése során.

A drámaelemzés szempontjai:

1. A mű keletkezésének történelmi, társadalmi, életrajzi háttere
2. A cím értelmezése
3. A téma megnevezése és kibontása (miről szól, nagyvonalakban)
4. A dráma szerkezete (expozíció, konfliktus, drámai harc, tetőpont, megoldás); felvonások
5. Műfaji jegyek (tragédia, komédia, tragikomédia)
6. A jellemek és azok rendszere
7. Konfliktusok (kapcsolatban a dráma szerkezetével)
8. Nyelvezet, dialógusok és monológok
9. A korstílus jegyei
10. A mű eszmeisége és mondanivalója; jelentésrétegei
11. A mű helye az író munkásságában és az irodalomban

A verselemzés szempontjai:

1. A mű keletkezési körülményei
2. A cím értelmezése
3. A vershelyzet értelmezése (a költő meghatározza saját helyzetét vagy a vers keletkezési körülményeit)
4. Műfaj, műfaji sajátosságok
5. A mű szerkezeti felépítése
6. A vers képrendszere
7. A mű alapgondolata, a kifejezett érzelem
8. A költemény hangulata, hangneme
9. A mű nyelvi kifejezőeszközei (hangok, szóhasználat, szószerkezetek, szóalkotás, mondatszerkesztés)
10. Stilisztikai formák, eszközök
    • szóképek: metaforák, szinesztézia, hasonlat
    • alakzatok: párhuzam, ellentét, ismétlés
    • rímek, alliterációk
11. Versforma, versritmus
12. A korstílus, a stílusirányzat, illetve ezok jegyei
13. A mű kapcsolódási pontjai, hasonlóságok más versekkel
14. A vers helye, szerepe a költő munkásságában
15. Egyéb szempontok, a saját véleményt kivéve

Versek elemzésénél a következőkre figyeljünk:

• Nem a tartalom leírása a feladat, hanem a vers értelmezése: ritmikailag és tartalmilag, ha megtörik a ritmus, van-e benne tartalmi törés is?
• A vers műfaji besorolása, tartalomhoz való viszonyának vizsgálata.
• A vers, a költő költészetén belül hova sorolható?
• A verselésnél fontos az összevetés: ki alkotott még hasonló műveket a magyar- illetve a világirodalomban?
• Cím és tartalom viszonya: a cím értelmezése nyelvtani szempontok alapján.
• Stíluskorszakok a versben: melyik stíluskorszak alkotóihoz sorolható az adott szerző? Hogyan jelenik meg ez az adott műben?
• Vizualitás és hanghatások a költeményben: milyen színekkel dolgozik a költő? Van ennek jelentősége a tartalom szempontjából?
• Költői eszközök keresése: alliterációk, hasonlatok, megszemélyesítés, metafora, ellentmondás keresése.
• Versszakok, szakaszok egymáshoz való viszonya.
• Személyes vélemény a versről: irodalmi stílusban, indoklással, személyes élménnyel kiegészítve.
• A vers kulcsszavainak, kulcsmondatainak felismerése, idézete.

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!

●etimológiája: latin ’textus’ szó, texere-ből származik (jelentése: sző, szövet),
- párhuzamba hozható: magyar szöveg→sző, szövet szóból alakult ki (nyelvújítás korabeli szó)
●definíció: A szöveg a legmagasabb nyelvi szint, a beszéd legnagyobb egysége. Egymással tartalmi, logikai és grammatikai kapcsolatban levő, mondatok sorából álló teljes kerek, lezárt, megszerkesztett egész. A szöveg a kommunikáció eszköze.
●tartalmi követelmény: teljes, összefüggő, logikus gondolatmenet
●formai követelmény: kerek, lezárt, nyelvileg helyesen megszerkesztett egész

A szöveg, mint a kommunikáció eszköze, alkalmazkodik a kommunikáció különböző összetevőihez (Jakobson-modell: zaj, közeg, adó-vevő), és így különböző típusokban valósul meg.

Szövegtípusok osztályozási szempontjai:

I. a kommunikációban résztvevők száma/kommunikáció iránya szerint:

●monologikus (=egyirányú):
- E/1: magánbeszéd/monológ jellegű szöveg,
- E/3: tárgyilagosabb, eltávolodottabb pl.: politikai beszéd, tudományos előadás, hírközlés, értekezés, esszé,
●dialógus (= kettő vagy több résztvevő):
- adó- vevő szerep folyamatosan cserélődik,
- szövegekből összeálló szövegtípus,
- pl.: párbeszéd, társalgás, vita, riport, interjú, kihallgatás

II. a kommunikációs funkciók szerinti osztályozás:

●elbeszélő típusú szöveg:
- eseménysort, történetet mond el; eseménysor elbeszélésével ad tájékoztatást valamiről,
- szerkezettípus: időbeliségre épül: lineáris (linearitás):
a. múltból jelen/jövő felé tart
b. jelenből a múltba tartó (retrospekció/retrospektív elbeszélési mód)
c. in medias res: mozaikos szerkezetet hoz létre
- elbeszélői nézőpont: E/1: perszonális/szubjektív,
v a g y
E/3: imperszonális/objektív
●leíró szövegtípus:
- személy, tárgy, jelenség, munkafolyamat, esetleg probléma leírása cselekményes elem, mozzanat nélkül,
- térbeliségre épül: kívülről befelé; vagy belülről kifelé, vagy egy középpontból kifelé, koncentrikusan felépülő,
- rész- egész, egész- rész viszony,
- távolitól halad a közeli felé, vagy fordítva,
- leíró nézőpont általában: E/3, objektív
●érvelő szövegtípus:
- elsődleges célja/feladata: meggyőzés; mindenképp hatást gyakorol, vagy vált ki a hallgatóból,
- szerkezettípus: logikai összefüggések; ok- okozati rendre épül; kauzális (=ok- okozati) szerkezet

III. a szöveg megjelenési módja szerinti csoportosítás:

a. írott szöveg/írásbeliség (ekkor vizuális a hatás, ill. a befogadás; írásjelek, központozás)
b. élőbeszéd/szóbeliség (akusztikus hatás/befogadás: személyes jelenlét: nonverbális eszközök: testbeszéd, zenei eszközök (4. tétel))
írott beszéd élőbeszéd
- több idő áll rendelkezésre a szövegalkotásra→pontosan megszerkesztett szöveg jön létre; összetett (alá,-és mellérendelések); kevesebb az ismétlés; nincsenek töltelékszavak (hatékonyabb); az írott szöveg jobban őrzi a nyelvi hagyományokat
pl.: levél, esszé, tanulmány, szépirodalom (nyomtatott) – kevesebb az időnk szövegalkotásra: nagyobb mértékű a spontaneitás,
- ismétlések, kötőszavak, töltelékszavak;
- lazább nyelvtani kapcsolódás,
- kevésbé pontosan szerkesztett mondatok; tőmondatok, hiányos mondatok
pl.: beszélgetés, társalgás, beszéd (alkalmi, retorikus, politikai), felelet, előadás
A kettő közötti kategóriába
sorolható a XXI. században
kialakult „írott szóbeliség”/ „írásbeli szóbeliség”.
pl.: msn, sms, e-mail, chat

IV. szövegtípusok kommunikációs színterek szerint:

- magánéleti szövegtípus, (stílusrétegekhez kötődik: szövegtípus~stílusréteg; kapcs. )
- közéleti szövegtípus,
- hivatalos szövegtípus,
- egyházi szövegtípus,
- tudományos szövegtípus,
- tömegkommunikáció/média szövegtípus,
- szépirodalmi szövegtípus (összes szövegtípust magába foglalhatja)

●Ezek az osztályozási típusok egymást átfedik; keresztezik, tehát egy szövegről nem beszélhetünk egy szempont szerint.
●Egyes szempontok között is lehet átfedés.

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!

Nem könnyű a több ezer éve távol élő népek között a nyelvrokonságot tudományos hitelességgel bizonyítani. A nyelvek közötti rokonság megállapítására a szakemberek a nyelvrokonítás tudományos eljárását dolgozták ki. A nyelvrokonságot nem a szavak hasonló hangzása, vagy hasonló jelentésű szóalakoknak az összecsengése dönti el, hanem a szavak, szóelemek egyes hangjainak szabályos megfelelése. A szabályos hangmegfelelések az ősi örökségből megmaradt szavakban történt szabályos eltérések, szabályos különbségek. A nyelv hangkészlete az idők során változik. Ugyanaz a hang egy rokon nyelvben másként változott, de ez a változás csaknem minden esetben azonosan és szabályszerűen történt. Ilyen például a magyar nyelv f hangja, amely a finnugor nyelvekben a p hangnak felelt meg.

Fontos az alapszókészlet egy részének szabályos megfelelése

Alapnyelvi szavaink általában rövidek, csak egy-két szótagból állnak. A nyelvünkben kb. 700-800 finnugor eredetű szó található.

A nyelvrokonság másik bizonyítéka, ha a rokon szavak jelentésköre megegyezik. Ha eltérések vannak, azt a jelentésváltozások törvényeivel meg lehet magyarázni. Ilyen például a kéz vagy a három szavunk, melyek jelentése a többi finnugor nyelvben is ugyanaz, mint a magyarban. De a ház szavunkat tekintve, melynek finn megfelelője a kota, már jelentéseltérést figyelhetünk meg. A finn kota szó jelentése ’kunyhó, főzőház’, de más rokon nyelvekben a ház szó jelenthet vadászsátrat vagy putrilakást is. A szó jelentése megőrizte egy-egy nép gazdaságtörténetének különböző emlékeit.

A nyelvrokonítás fontos bizonyítéka a rokon nyelvek hasonló nyelvtani rendszere. Pl. a magyarral rokon nyelvek mind toldalékoló (agglutináló) jellegűek. Az uráli nyelvekben az igei személyragok egy része és a birtokos személyjelek hangsúlyukat vesztett személyes névmásból alakultak ki.

Közös sajátosságuk még az uráli nyelveknek, hogy a birtokos személyjelek kifejezik a birtokos, sőt a birtok számát is. A legtöbb uráli nyelvben az E/1. személyű birtokost az –m toldalékkal jelölik. A magyar határozórendszerre jellemző irányhármasság (honnan? hol? hova?) is megtalálható a rokon nyelvekben. Finnugor elemből származnak a –k többesjel, a középfok –bb jele és az igei idő- és módjelek.

A mondattan, szórend körében is találhatunk egyezéseket. Ilyen például a névszói állítmány megléte a finnugor nyelvekben, valamint a jelző és a jelzett szó szórendje.

A nyelvrokonság bizonyításáért ugyan legtöbbet a nyelvtudomány tesz, de számos más tudományterület kutatási eredményei is sokat segítettek és segítenek napjainkban is. Fontosak a régészeti, az állat- és növényvilágot vizsgáló kutatások. Ezek a tudományos feltárások segítették az ősi népek hazájának, vándorlásainak és életmódjának a megismerését.

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!

Beküldte: Tóth Titanilla

Az érv olyan megállapítás vagy körülmény, amellyel véleményünk igazságát bizonyítjuk. Véleményünk elfogadtatása, mások meggyőzése a célunk, amikor érvelünk.
Ehhez nélkülözhetetlen a józan gondolkodás, az értelem, az érveléshez szükséges jártasság a témában. A cél nem a másik legyőzése, hanem, hogy együtt közös belátással közelebb kerüljünk az igazsághoz.

A háromtagú érv részei:

1. Tétel: megállapítás, következtetés megfogalmazása
2. Bizonyíték: a következtetés előzményét tartalmazza
3. Összekötö elem: a bizonyíték és a tételt összekötő elem

A kéttagú érv részei:

1. Tétel
2. Bizonyíték
(Akkor használjuk, ha az összekötő elem magától érthetődik)

Az érvek fajtái:

1. Meghatározásból levezetett érv
2. Ok-okozati összefüggésből származó érv
3. Körülményekből levezetett érv
4. Összehasonlításon alapuló érv
5. Ellentéten alapuló érv
6. Általános-egyes elvén alapuló érv (dedukcióindukció)
7. Bizonyítékokból származtatott érv
8. (A valószínűségen alapuló érv)

Példák:

1. Meghatározásból levezetett érv

Az Internet, számítógépes hálózatok világhálózata, amely behálózza az egész Földet. Az Internet által nyújtott legfontosabb szolgáltatások egyike például az információk szolgáltatása. Tehát az internet hasznos információforrás.

2. Ok-okozati összefüggésből származó érv

Az internet hasznos információforrás. Emberek milliói töltenek fel hasznos tananyagokat, tanuló videókat az internetre, és így egyre több ember tudását szerezhetjük meg egyetlen kattintással.

3. Körülményekből levezetett érv

Tanárnő elkerülhetetlen volt a házi dolgozat elkészítéséhez a számítógép használata! A könnyebb megértés érdekében a nyelvtannal foglalkozó oldalakat átböngésztem, hiszen az internet hasznos információforrás!

4. Összehasonlításon alapuló érv

Az internet olyan, mint a paradicsomban a tudásfája! Minden nap szakítunk róla egy-egy gyümölcsöt, hiszen kíváncsiságunk kielégíthetetlen és az internet hasznos információforrás.

5. Ellentéten alapuló érv

Akik nem használnak számítógépet kevésbé tájékozottak a napi politikában. Az újságokban, médiumokban sokszor egyoldalú a tájékoztatás. Ezért az internet igenis hasznos információforrás!

6. Általános-egyes elvén alapuló érv (dedukció-indukció)

Az emberek 70% -ka szerzi az internetről tudását. Tanáraink is gyakran itt néznek utána dolgoknak. Diákként én is rendszeresen használom az internetet, hiszen az internet hasznos információforrás. (dedukció)
Tételeim nagy részét az internet segítségével dolgozom ki, rengeteg anyag van fent ebben a témában. Ezt bizonyára az érettségiző diákok nagy része is megteszi, hiszen az internet hasznos információforrás. (indukció)

7. Bizonyítékokból származtatott érv

Bill Gates szerint egyetem helyett netről fogunk tanulni. A Microsoft társalapítója szerint hamarosan nem egyetemre jelentkeznek majd a tudásukat bővíteni kívánó fiatalok: az interneten elérhető tananyagokból bárki kiképezheti majd magát az őt érdeklő témákban, mert az internet hasznos információforrás.
Forrás: http://www.origo.hu/techbazis/internet/20100809-bill-gates-szerint-egyetem-helyett-netrol-fogunk-tanulni-nemsokara.html

8. (A valószínűségen alapuló érv)

Ha ennyi ember használja az internetet tájékozódásra, tanulásra, más kultúrák megismerésére, sőt egyre többen olvasásra is, akkor csak igaz lehet az az állítás miszerint az internet hasznos információforrás.

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!

A szó beszédünk és írásunk legkisebb értelmes része. Hangokból és betűkből épül fel, és toldalék segítségével mondatokat alkot.

A szónak két eleme van:

Hangalak: az a betűsor vagy hangsor, amit kiejtünk, hallunk és leírunk, a szó érzékszerveinkkel felfogható része.
Jelentés: az a dolog vagy tárgy, amire gondolunk a hangalak megjelenésekor, az a gondolati tartalom, amit a hangalak hordoz.

A kettő kapcsolata alapján a jelentés fajtái lehetnek:

Egyjelentésű szavak: egy hangalakhoz egy jelentés járul
pl. asztal, szék, borjú, fésű, függöny

Többjelentésű szavak: a szavak hangalakjához kapcsolódó jelentések összefüggenek. A szavak többértelműségét poliszémiának, a többjelentésű szavakat pedig poliszém szavaknak nevezzük.
pl. körte, levél, zebra, toll

Azonos alakú szavak: egy hangalakhoz több jelentés járul, és azok logikailag nem függnek össze
pl. csap, vár => homoníma

Csoportjai:
• Szótári homonimák ( szavak szótári alakjának azonosalakúsága)
pl. csap dob
• Nyelvtani homonimák (toldalékos szóalakok azonosalakúsága)
pl. merek ( levest) –merek (úszni)
• Vegyes típusú homonimák ( szótári alakok és toldalékos szóalakok azaonosalakúsága)
pl. hasad- hasad

Hasonló alakú szavak: hasonló hangalakhoz különböző jelentés társul. => szópárok

Megkülönböztetünk:
• Alakváltozatokat: közös tőből származó szavak melyeknek jelentése megegyezik csak használatukban van eltérés pl. vödör-veder
• Alakpárokat: tagjai is közös tőből származó szavak pl. egyenlőre-egyelőre
pl. helység-helyiség; gondatlan-gondtalan, érem-érme

Rokon értelmű szavak: több hangalakhoz azonos vagy hasonló jelentés járul. Ezek a szinonimák, stílusszépítő hatásúak. A szóismétlést kerülhetjük el vele.

Egy jelentés, több hangalak: szűkebb értelemben vett rokon értelműség, a valóság ugyanazon darabját határozzák meg.

Hasonló jelentés, más hangalak: tágabb értelmű, fokozati különbségekkel a jelentések között.

Csoportjai:
• Azonos jelentésű különböző hangalakú szavak
pl. eb-kutya
• Hasonló jelentésű szavak csoportja
pl. kiabál ordít üvölt
pl. ér, csermely, patak, folyó, folyam, tenger, óceán

Ellentétes értelmű szavak: antoníma

Hangutánzó és hangfestő szavak: A hangalak már előre jelzi a gépek, tárgyak, természeti jelenségek hangját.
Lehet: mozzanatos, huzamos, hangfestő

Hangutánzó szavak:
• Állathangok: mekeg
• Természeti jelenségek: dörög süvít
• Tárgyak hangjának utánzása: kattog zakatol
• Emberi hangok: dörmög

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!

Neved: niciland

A nyelv olyan jelrendszer, amely az embereket összeköti a folyton változó valósággal.
A nyelv tükrözi egy nép történetének, az emberi gondolkodás és kommunikáció fejlődésének különböző állapotait, állomásait, a folyton változó valósággal együtt átalakul és fejlődik.
A nyelvtudományban kétféle vizsgálati módszer létezik:

Szinkron módszer

 egy adott korszak nyelvállapotának vizsgálata
 független az előzményektől és a következményektől
 leíró módszer
 látképet készít

Diakron módszer

 történeti
 folyamatokat, tendenciákat állapít meg;
 a nyelvet változásában, fejlődésében vizsgálja,
 az előzményeket és a következményeket egyaránt kutatja

Hogyan és milyen területeket vizsgálnak a nyelvészek?

Szinkrónia:
Szinkróniáról beszélünk, amikor a nyelvváltozatokat tanulmányozzuk, a szókincset, a mondatszerkezetet vizsgáljuk (pl. hangtörvények,morfológiai elemzés, mondaelemzés). A modern nyelvészet számára a szinkron módszer sokkal fontosabbá vált, mint a korábban uralkodó diakronikus, történeti módszer.A vizsgálat irányulhat a mindenkori jelenre, de lehet egy meghatározott múltbeli időpontot is kutatni. Az akkori nyelvet vizsgálni a különböző nyelvi szinteken (fonémaszinten, morfémaszinten, lexémaszinten, szintagmaszinten, a mondat és a szöveg szintjén)

Diakrónia:
A nyelvtudománynak vizsgálni kell a nyelv valamennyi területét

a) hangállomány, hangtan

A hangtani változások hosszú idő alatt zajlanak le.
 bizonyos hangok eltűntek hosszú évszázadok folyamán
 statisztikailag változott a hangok előfordulásának aránya (pl. az ősmagyar nyelvben minden szó mgh.-ra végződött, ezek lekoptak)
 a nyelv zártabb volt (több hátul képzett mély hang)
 a kettős hangzókból hosszú mgh. lett

b) szókincs, szókészlet (lexikológia)

Minden nyevtörténeti korra jellemző, gyorsabb változás
 új szavak keletkeznek (belső keletkezésűek: szóösszetétel, szóképzés)
 idegen nyelvekből átvett szavak jövevényszavak (nem érezzük idegennek, hangzásuk hozzáidomult a nyelvhez, alaktanilag beleilleszkedtek a magyar nyelvbe)
 szavak visszaszorulnak, esetleg ki is halhatnak (pl. isa=bizony, jonhu=lélek)

c) nyelvtani rendszer változásai

Nagyon lassú folyamat, de állandóan jelen van
 a grammatikai eszközök folyamatos bővülése figyelhető meg a magyar nyelv története folyamán
 az igeragozási rendszer kialakulása pl. lát+te > látod
 a magyar nyelv külön élete folyamán sok igekötő, névutó, kötőszó, határozói igenév jön létre
 a névutókból ragok lettek (utu reá > útra)
 a névelő a XIV. században kezdett kialakulni nyelvünkben
 az igeidők száma csökkent: kihalt az elbeszélő múlt és a régmúlt pl. látá, látta volt
 az egyszerű mondatszerkesztés bonyolultabbá válik, előtérbe kerülnek az összetett mondatok, a mellé- és alárendelő viszonyok használata

A vizsgálatok során a nyelvemlékeket hasonlítják össze egymással és a mai nyelvállapottal a kutatók, így igazolják új nyelvtani eszközök keletkezését, mások kihalását.

A nyelvi változás mindig a beszédben indul el, és egy kisebb közösségből terjed szélesebb körökbe.

A szinkrónia és diakrónia fogalmát a nyelvészetbe Ferdinand de Saussure (ferdinán dö szosszűr) vezette be (svájci nyelvész, a strukturalista nyelvtudomány első tudósa, atyja).

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!

Beküldte: niciland

Minden ember kisebb-nagyobb közösségeknek a tagja, s ezek a kisközösségek (olykor alig észrevehető módon) szokásukban, értékekben, normákban eltérnek egymástól. Nyelvük, nyelvhasználatuk is más, ezért nyelvközösséget alkotnak.

Minden nyelvnek számos nyelvváltozata, nyelvhasználati módja, egyének-csoportok által beszélt kódja van. A nyelvváltozat nem önálló nyelv, hiszen alapvetően nem tér el a köznyelvtől, de nyelvtani, szókészleti módosulások figyelhetők meg benne: szókészleti rétegződés

A szókészleti rétegződést meghatározó legfontosabb tényezők: a földrajz (mely tájegységről származik valaki), a társadalmi hovatartozás, a foglalkozás, az életkor, a magatartás. (az írásbeliség-szóbeliség és a témakör)
Minden ember több nyelvközösség tagja, ezért több nyelvváltozatot is használ. Nyelvváltozatainkat az alkalomhoz, helyzethez, időszakhoz, beszédpartnereinkhez igazítjuk.

Nyelvváltozataink, nyelvhasználati módunk, kódunk és ezek alkalmazásai, a kódváltások is jellemeznek bennünket.

Idiolektus: minden embernek van csak őrá jellemző nyelvhasználata, ez a szavajárás az idiolektus; kedvelt egyéni kifejezések, szólások, mondatszerkezetek

Családi, familiáris nyelvhasználat, pl. egy családban a gyerekek véletlen, téves szóalkotási módjai megmaradnak, családi szókészlet kialakulása figyelhető meg

Nyelvjárás: a földrajzi tagolódásból (vízszintes tagolódásnak tekinthetjük) születnek a nyelvjárások, a dialektusok. Ma Magyarországon 8 nyelvjárástípust különböztetnek meg (nyugati, dunántúli, déli, tiszai, palóc, északkeleti, mezőségi, székely és csángó) pl. többek között igen jellegzetes a Balassagyarmat környékiek palóc nyelvjárása

Szociolektus: a társadalmi nyelvváltozatok összefoglaló elnevezése (a nyelv függőleges tagolódása) az iskolai végzettség, a foglalkozás, a munkahely, a kortárscsoport, a szabadidős tevékenységek alakítják ki.

–> Szaknyelvek vagy szakmai nyelvek: az azonos szakterületek nyelve, amelyek leginkább szó- és kifejezéskészletükben térnek el egymástól és a köznyelvtől. Az azonos munkát végzők kommunikációjában használatosak.
(pl. autószerelők, vegyészek, orvosok stb.)
–> hobbinyelv: szabadidős tevékenységeink jellegzetes nyelvhasználata (szörf, kerékpár stb.)
–> sportnyelv: a különböző sportágak sajátos, csak az adott sportágra jellemző nyelvhasználata
–> diáknyelv, korosztályi vagy rétegnyelv: az ifjúság jellegzetes nyelvhasználata, amely humora, ötletessége, szemléletessége, szóalkotási, jelentésmódosítási törekvései miatt figyelemre méltó (nyelvészek kutatják, diáknyelvi szótárt is adtak már ki)
–> katonanyelv, bakanyelv, szintén korosztályi vagy rétegnyelv, különösen szóláskincse gazdag (ma visszaszorulóban van a kötelező sorkatonai szolgálat megszűnése miatt)
–> tolvajnyelv, argó elkülönülésre, titkosságra törekvő csoportnyelv, elemei folyamatosan áramlanak át a diáknyelvbe és a szlengbe

A mai magyar nyelvváltozatok közé tartozik maga a nemzeti nyelv is, ennek nagyobb egységei az irodalmi nyelv és a köznyelv. Az irodalmi nyelv a köznyelv írott változata, a köznyelv beszélt nyelv, a nemzeti nyelv beszélt változata. Ezt a normatív nyelvváltozatot nyelvi sztenderdnek (nyelvi norma) nevezzük.

Szleng: az alacsonyabb rendű köznyelv, a bizalmas társalgási stílus. Korábban a szleng kizárólag a fiatalok körében volt használatos, ma már szinte minden korosztály használja. „A szleng az a nyelv, mely leveti a zakóját, megköpi a markát és munkához lát.” A szlenggel kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Tény azonban, hogy nyelvteremtő, megújító erőt képvisel, játékos, nyelvi klisék ellen lázadó, képszerűségre törekszik. Gyakran azonban az értékek megkérdőjelezése is megfigyelhető, előszeretettel használják napjainkban még a nyilvános nyelvhasználatban is, pl. politikusok. (És általában sikert érnek el vele…)

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!

Beküldte: niciland

A szó latin eredetű: communicatio = közzététel, teljesítés, megadás

Tájékoztatás, információcsere, közlés, érintkezés valamilyen erre szolgáló eszköz segítségével.

Bármely jelrendszernek, mindenekelőtt a nyelvnek az emberi közlésben való szándékos és kölcsönös felhasználása.

A kommunikáció lehet

 egyirányú (pl. előadás)
 kétirányú (két barát beszélgetése, párbeszéd)
 közvetlen (ha egy időben, egy helyen tartózkodnak a komm. résztvevői)
 közvetett (nem egy térben, vagy nem egy időben, a visszajelzés késleltetett)
 verbális (eszköze a nyelv)
 nem verbális, azaz non verbális

A komm. hatékonyságát rontja a zaj, ennek megfelelően ugyanazt az információt többféleképpen is közölhetjük, ekkor azonban esetleg redundánssá válik a komm.
(redundancia=terjengősség)

A kommunikáció tényezői (azaz mi minden kell a sikeres kommunikációhoz):

 feladó (adó, kódoló)
 címzett (vevő, dekódoló)
 üzenet
 kód: az üzenetet kifejező összefüggő jelek, lehet nyelvi és nem nyelvi kódot használni. A leggyakrabban használt kód a nyelv. Az üzenet csak akkor lesz sikeres, ha megvalósul a közösnyelvűség a feladó és a címzett között.
 csatorna, közvetítő közeg: lehet hallható (telefonbeszélgetés), látható (levél), érezhető (tapintás) vagy egyszerre többféle is (beszélgetés).
 közös valóság és közös előismeretek, közös előzmények
 beszédhelyzet (külső és belső körülmények, a partnerek viselkedése, a köztük lévő kapcsolat, a kontaktus)

Ezeket egy nagy téglalap alakú sémába foglalta össze Jakobson (ez a kommunikáció Jakobson-féle modellje).

A kommunikáció funkciói (tkp. miért kommunikálunk, mi a célunk?)

 tájékoztató szerep: információadás (referenciális szerep)
 kifejező szerep: érzelemkifejező mondatok, én-íra, vallomások (emotív v. expresszív)
 felhívó: felszólítás, a hallgató befolyásolása (konatív)
 kapcsolatteremtő szerep: kapcsolatteremtés, – tartás, -zárás (fatikus)
 esztétikai szerep: szépirodalom, az üzenet nyelve stilisztikai értékű (poétikai)
 értelmező szerep, amikor az üzenetről vagy magáról a nyelvről állapítunk meg valamit (metanyelvi) pl. a nyelvtankönyv

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!

Beküldte: niciland

Az egyes tudományágak, szakterületek jellegzetes stílusrétege, amelyeket a tudósok, a kutatók a belső, illetve az adott szakterület határain túlnyúló kommunikációban alkalmaznak.

A szövegek elsődleges kommunikációs célja a tájékoztatás, nem jellemző az érzelemkifejezés, ritkán alkalmaznak felhívást. (A teljes érzelemmentesség miatt nulla fokú stílusrétegnek is szokták nevezni).

Jellemző jegyek:

• egyértelműség, tárgyilagosság, világosság, objektivitás
• az értelmi (elvont, absztrakt) kifejezésmód túlsúlya
• egyéb jelrendszerek, szimbólumok (képek, jelek, rövidítések) használata
• utalások, már meglévő tudományos eredmények, kísérletekre való hivatkozások
• idézetek

Szókészletében megfigyelhető a szakszavak és szakkifejezések fokozott használata (terminus technicusok).
Gyakran használnak idegen szavakat.
Megjelenik a saját belső terminológia, a szakzsargon is. (pl. orvostudományban, egy sajátos kifejezésmód az orvosok egymás közötti kommunikációja során)

Szerkezetük szerint a mondatai:

Tagoltak, teljes, bővített mondatok, nagyon gyakoriak a többszörösen összetett mondatok is.
A tagmondatok leginkább mellérendelő magyarázó és következtető viszonyban állnak egymással. A logikus mondatfűzés a megértést segíti. Megfigyelhető a szövegkapcsolatokat jelző utalószók és kötőszók használata.
Modalitás szempontjából a kijelentő mondatok túlsúlya jellemző. (Esetleg felszólító és kérdő mondatok színesíthetik a szöveget).
A szövegszinten a logikai rendre épülő lineáris szerkezettípusok a gyakoriak, de a tudományos, azaz szakmai stílus kedveli a párhuzamos vagy az ellentétező szerkesztésmódot is.

Műfajok, szövegtípusok: írott forma: értekezés, tanulmány, monográfia, ismertetés, szakvélemény, kritika, esszé, tudományos-ismeretterjesztő tartalmú újságcikk, tankönyv, iskolai dolgozat
Élőszó: tudományos előadás, hozzászólás, vitavezetés, kiselőadás, iskolai felelet

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!

Beküldte: niciland

Életünk során nagyon sok jellel találkozunk, amelyek tájékoztatnak, eligazítanak bennünket a világban.

Környezetünkben jelek és a belőlük felépített jelrendszerek segítségével igazodunk el. Ösztönösen és tudatosan használjuk (alkalmazzuk és fejtjük meg, azaz „olvassuk”) a különböző jeleket. Jelnek számít, ha valaki elpirul, ásít, ha az eget fekete felhők borítják, egy KRESZ-tábla, az egyenruha, a titkosírás stb. Jelek segítségével igazodunk el a matematika, kémia, fizika világában, a műalkotások között, jelekkel tudunk embertársainkkal kapcsolatot teremteni: a jelek tárháza igen-igen gazdag. A nyelvtudomány egyik ága a jeltudomány, a szemiotika.

Minden lehet jel, csak jellé, jelzéssé kell válnia, jelként kell működnie.

Szent Ágoston: „A jel a szemnek önmagát tárja elébe, a léleknek pedig valami önmagától különbözőt”

A jel mindig valamilyen érzékszerveinkkel fölfogható (látható, hallható, tapintható) jelenség, amely egy másik (tehát önmagán túli) jelenségre utal.

A jelek főbb jellemzői:

- érzékszerveinkkel fölfoghatók, fizikai jelenségek
- jeltesttel (pl. hangalak) bírnak
- önmaguknál többet jelentenek
- egyszerűbbek, mint a valóság
- egy közösség jelként tartja számon őket jelrendszerbe illeszkednek

MINDEZ IGAZ A NYELVI JELEKRE IS:

- Pl. –k morféma mint a többes szám jele (hallom =hang; látom=betű)
- Jelentése önmagánál több, szimbolikus jelentés
- Jóval egyszerűbb a valóságnál
- A magyar nyelvet beszélők mind jelként tartják számon
- A toldalékok, a suffixumok rendszerébe tartozik (képző, jel, rag)

A NYELV: A legegyetemesebb, mindenki által leggyakrabban használt jelrendszer, amely a leginkább alkalmas a külső (környezet) és belső valóság (érzelmek, gondolatok) megragadására

A jelek lehetséges osztályozási módjai

I. Hagyományos megközelítés:

Természetes jelek (szimptómák) mesterséges jelek (szignálok); ezek lehetnek nyelvi jelek és nem nyelvi jelek

II. A Pierce-féle (ejtsd: pírsz) (a szemiotika atyja) jelfelosztás:

Azon alapszik, hogy milyen alapon idézi föl a jelölő a dolgot, a valóságdarabot, amire vonatkozik, vagyis a jelölő-jelölt kapcsolat alapján.
Ikon: Képszerű viszony, tényleges hasonlóság alapján idézi föl a jelöltet (pl. egy fénykép, a térkép, valaminek a tervrajza, alaprajza)
Index: kapcsolatban, érintkezésben van a jelölő és a jelölt.  Ez az érintkezés lehet ok-okozati, logikai, térbeli, időbeli (pl. a tűz indexe a füst, a vadé az erdőben a vadnyom, a láz a betegség indexe, az elpirulás lehet a szégyené, az izgatottságé, de akár a lázé)
Szimbólum: csak társadalmi megállapodás, hagyomány (konvenció) alapján értelmezhetők a jelek. Pl. címerek, zászlók, a matematikai jelek

Ilyen önkényesek a nyelvi jelek, kivéve a hangutánzó szavakat, amelyeket nyelvi indexnek kell tekintenünk. (vagy keverten indexikus és szimbolikus jeleknek)

Ezek a jellegzetességek természetesen keveredhetnek, egy-egy jel lehet pl. keverten ikonikus és szimbolikus (pl. egy címer)

A nyelvi jelek, a szavak szimbolikusok.

A hangutánzó és hangulatfestő szavak keverten indexikus és szimbolikus jelek.

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!

Beküldte: niciland

1. Az előmagyar kor (Kr.e. 5. évezred – Kr. e. 1. évezredig)

Még együtt élünk a nyelvrokonokkal

2. Az ősmagyar kor

Elválás a nyelvrokonoktól

Befejeződése: a honfoglalás (895-96)

Ez is nyelvemléktelen korszak, a nyelv akkori állapotára későbbi dokumentumokból, a rokon nyelvek történetéből lehet következtetni
• az alapnyelvi és a belső keletkezésű szavakon kívül nagy számban gyarapodott a nyelvünk jövevényszókkal (iráni és török, szláv)
• a hangrendszerünkben ekkor alakulnak ki a vegyes hangrendű szavak (eddig csak magas és mély hangrendűek voltak)
• megjelennek az igei személyragok és módjelek, a birtokos személyjel, a középfok jele, t tárgyrag és több viszonyrag
• a mondatok szerkezete bonyolultabbá vált, kialakultak a mellékmondatok főbb típusai

3. Az ómagyar kor (a mohácsi vészig, 1526-ig) nyelvemlékes kor

• letelepedés a Kárpát-medencében, jelentős változás népünk társadalmi, gazdasági életében
• a kereszténység felvétele, megjelenik a latin betűs írásmód
• lendületesen gyarapodik a szókincs szláv, latin és német jövevényszavakkal
• az ómagyar kor második fele a kódexek kora (Jókai-kódex, az első magyar nyelvű kódex)
• előbb egyházi, majd világi szövegek
• területi változatokban él a nyelv
• a társalgás során a beszélők az általános tegezést használják

4. A középmagyar kor (1526-1772, a felvilágosodás kezdetéig)

• a nyelv fejlődését a reformáció és a könyvnyomtatás segítette. Az első részleges bibliafordításokat az 1590-ben megszületett első teljes bibliafordítás követi (Károli Gáspár vezetésével)
• terjedt a magyar nyelvű írásbeliség, terjedelmes emlékiratok, naplók, úti feljegyzések
• még mindig a latint használják a hivatalokban, és a férfiak társalgási nyelve is az.
• elkezdődik a magyar nyelv egységesülése
• megjelennek az első hazai nyelvtanok és szótárak.
• jelentős mű: Sajnovics János Demonstratio c. munkája (a finnugor rokonság!)

5. Az újmagyar kor (1772-a trianoni békediktátumig, 1920-ig)

• felvilágosodás, nyelvújítás, reformkor
• megújult a szókincs
• nyelvművelő mozgalmak, Kazinczy vezette nyelvújítási harc
• megteremtődött a magyar nyelvi egység, kialakult a magyar irodalmi nyelv
• elkezdődött a magyar nyelv tudományos kutatása, létrejött a nyelvtudomány
• a helyesírás normarendszere kialakult (első magyar helyesírási szabályzat)
• 1844. hivatalos nyelv a magyar

6. A legújabb kor (1920-napjainkig)

• legjellemzőbb a szétszakítottság
• ekkor alakulnak a kisebbségi magyar nyelvterületek.
• erőszakosan visszaszorítják az anyanyelv használatát, a politika nyelvi eszközökkel való folytatása a nyelvpolitika
• napjainkban erős angolszász hatás érezhető.

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!

Beküldte: niciland

Az élet fontos részét képezik a mindennapi –sokszor kevés tartalmat hordozó- társalgások, csevegések. Ha elmulasztanánk őket sivárabbá, ridegebbé válna az életünk.

A viszonylag kötetlen társas érintkezésben használt kifejezési mód, a családiasabb környezetben, otthon, barátokkal, kollégákkal, ismerősökkel való kommunikációban használatos stílusréteg. Színtere a magánélet. A beszélő és a hallgató viszonya egyenrangú, közvetlen. A beszédhelyzetet a természetesség jellemzi. A magánéleti szövegek kevesekhez szólnak, sokszor intimitásokat is tartalmaznak. Szabadság és kötöttség egyszerre jelen van benne. A beszélőnek itt van a legnagyobb szabadsága (szóújítás, szokatlan szerkezetek használata), kötöttséget a hagyomány, az illem és a társadalmi függőségek jelentenek. Folyamatosan változik a divattal, a társadalommal. A magánéleti szövegek sokszor formálisak (társadalmilag előírtak), máskor kötetlenek, laza szerkesztésűek, hiányosak, kifejtetlenek. A társalgási stílusréteg a társadalmi mozgásokat, magatartást és ízlést érzékenyen tükrözi.

Műfajai

- élőszóban írásban
- köszönés, köszöntés, magánlevél
- két vagy több személy párbeszéde távirat, sms-üzenet
- egy történet elbeszélése írott üzenet (cédula)
- pletyka, viccmesélés stb. e-mail (villámposta)
- (nem szépirodalmi) napló
- blog

Jellemző jegyek, formai sajátosságok

 a kapcsolatnyelv, a fatikus nyelvhasználat, amelyben a beszéd fő célja a kapcsolatfelvétel és –tartás (pl. köszönés, megszólítás), az érzelemkifejezés és a felhívó jelleg.
 köszönésformák, megszólításformák, a nyelv udvariassági formái változatosak
 változatos szókincs (köznyelv + csoportnyelvi, tájnyelvi, zsargon és argó elemek keveredhetnek benne)
 közvetlen érzelmi hatást kíván kiváltani
 szemléletességre törekszik
 gyakori az egyéni nyelvi lelemény, idiolektus (vkinek a szavajárása)
 élőszóban a nyelv zenei eszközei fokozottan érvényesülnek (hangsúly, hanglejtés, hangszín, beszédtempó)
 élőszóban a non verbális kommunikációnak is óriási szerepe van (gesztusok)
 gyakran él a nagyítás, túlzás nyelvi lehetőségeivel, ezáltal nő a stílus kifejezőereje, expresszivitása
 a becézés, kedveskedés nyelvi kifejezőeszközei is megjelennek
 gyakran tartalmaznak a mondatok közbevetéseket, megszakításokat
 szerkezetileg hiányos mondatok is megjelenhetnek
 ritkábbak az összetett mondatok (ha van, inkább mellérendelő)
 a mondatai gyakran tartalmaznak közbevetéseket, megszakításokat
 modalitásban igen változatos mondatokat használ (óhajtó, kérdő, felszólító stb.)
 közhelyek, nyelvi klisék, divatszavak laposíthatják el, ezek a társalgás kiüresedését jelzik, igyekezzünk ezeket kerülni (csúcs, zsír, kérlek szépen, izé, és aztán, nem semmi stb.)
 A szókincs változatos használata, a kifejezés szellemessége, a beszélgetést élénkítő változatos mondatszerkezetek, a gazdag modalitás egyaránt jellemzője a művelt társalgásnak.
 A hétköznapi életben a társalgás minőségét befolyásolhatjuk a társalgási zavarokat, konfliktusokat elkerülhetjük, ha a köv. két szempontra ügyelünk: Tartalmi szempontból kerüljük a tabutémákat (egészségi állapot, vagyoni helyzet, családi, magánéleti ügyek)! Formai szempontból tartsuk be a kötelező udvariassági szabályokat, a megfelelő stílus használatát! Kerüljük a nyelvi durvaságot és a vulgáris kifejezéseket!

Érdekesség: Grice (Grájsz) az ideális társalgási viselkedést az együttműködési elvben ragadta meg, s ezt négy maximában (tömören kifejtett, felszólító módú alapelvben rögzítette. 

Ezek a következőek:

- Mennyiségi maxima: Csak annyit mondj, amennyi szükséges!
- Minőségi maxima: Igazat mondj, és tudj indokolni!
- Relevancia-maxima: Maradj a témánál, légy körülhatárolt!
- Módmaxima: Légy egyértelmű, beszélj érthetően!

Ezeket később az udvariasság elvével egészítették ki, amely a tapintatot, nagylelkűséget, jóváhagyást, a szerénységet, a megegyezést és a rokonszenvet tartalmazza

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!

Beküldte: niciland

A szókincs a nyelv alapvető eleme, történelme folyamán sokat változik. A művelődés korszakról korszakra való továbbfejlődésének megfelelően alakult ki. Egy-egy nép életében bekövetkező változások az általa beszélt nyelv szókincsében tükröződnek a legközvetlenebbül.

I. A magyar nyelv alapszókincse finnugor eredetű, ez szókincsünk legősibb rétege

A magyarban mintegy 700-800 szó maradt meg a finnugor alapnyelvből. Ide tartoznak:
- a testrészek (kéz, láb, fej)
- rokonsági viszonyok (atya, anya, fiú)
- számok (egy, kettő, három)
- egyszerű használati tárgyak (háló, kés, nyíl)
- természeti jelenségek (hó, víz, jég)
- a létezést és elemi cselekvést kifejező igék (él, van, eszik, iszik, alszik)

A nyelvek érintkeznek az egymással kapcsolatba kerülő népek által. Az érintkezés során szavak kerülnek át egyik nyelvből a másikba, s lassan meghonosodnak az átvevő nyelvben. A jövevényszók beilleszkedtek a magyar nyelvbe, már nem érezzük idegennek, szóképzésben és szóösszetételben is használjuk ezeket.

A) A honfoglalás előtt a magyarság főképp iráni és török népekkel érintkezett

A z iráni jövevényszók: tej, tehén, nemez, hús, tíz, vászon, asszony, híd, vért, kard, vásár, vám

A török jövevényszók gazdasági, társadalmi és művelődési hatást egyaránt jelentett
- állattartás: bika, kos, ürü, ökör, tyúk, disznó, karám, kantár, túró, sajt, serte, bélyeg, sarló, szérű
- földművelés: búza, alma, szőlő, eke, borsó, kender, komló, alma, dió, szőlő
- használati eszköz: bölcső, gyertya
- lakóhely: sátor, kapu, kút, ács, gyárt
- öltözködés: gyöngy, gyűrű, gyapjú, gyűszű
- szellemi tevékenység: törvény, betű, szám, tolmács, ok idő, gyász, érdem

B) Szláv hatás (a honfoglalás előtti időktől szinte napjainkig tart az érintkezés)

- mintegy ezer szláv kölcsönszó
- a hét napjai (a kedd kivételével)
- pap, karácsony, király, nádorispán, pénz, megye,
- rozs, gabona, paprika, kapál, málna, ebéd
- asztal, konyha, kaszál, ruha, takács, kovács

C) Német hatás

Kb. 400 szó: polgár, püspök, herceg, kalmár, hóhér, pék, suszter, drót, zsindely, kastély, torony, erkély, herceg, gróf, tánc, biliárd, frakk, gyémánt, páncél, pisztoly, zsákmány, zsold, koszt, cukor, nokedli, pucol,
krumpli, spenót, ribizli

D) Latin jövevényszavaink

Számuk 200 körüli: muzsika, sors, ostya, iskola, templom, oltár, orgona, mártír, próféta, prédikál, legenda, professzor, tábla, tinta, kréta, ceruza vakáció, diktál, akác, cédrus, pálma, elefánt, vipera, páva, patika, pirula, diéta, kúra, a hónapok nevei

E) Olasz jövevényszavak

pajzs, pálya, tréfa, opera, cselló, piac, kandalló, bárka, narancs, mazsola, torta, spagetti, makaróni, primadonna, eszpresszó

F) Francia jövevényszavak

lakat, kilincs, szekrény, limonádé, rezsó, lavór, zselé

2. Az emberi művelődés történetének sajátos termékei a nemzetközi műveltségszavak.

Egy részük az antik kultúrából indul el, más részük a modern kultúra terméke.
- elsősorban tudománnyal kapcsolatosak (technika, telefon,
motor, lexikon, baktérium)
- a mindennapi élettel kapcsolatosak (lottó, futball, trafik, kabaré, csokoládé)
- sok nyelvben (legalább 3 világnyelvben) hasonlítanak egymásra, nem lehet meghatározni egyetlen átadó népet, nyelvet

3. Idegen szavak

Az idegen szavak nem illeszkednek a magyar nyelvbe, esetleg magyar megfelelőjük sincs még. Pl. kombájn, muzsik, lombik, menedzser, büdzsé, profit, stb.

Az idegen szavakat és –ha van- magyar megfelelőjüket jelentésbeli vagy hangulati különbség jellemezheti. Pl. sport-testedzés

Mértékletes befogadásukkal lehet élni, de túlzott használatuktól tartózkodjunk inkább. Használatuk csak akkor indokolt, ha nincs magyar megfelelőjük, vagy ha jelentéstöbblettel rendelkeznek a magyar megfelelőjükkel szemben. Ha nincs különösebb indokunk, használjunk elsősorban magyar szavakat.

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!

Beküldte: niciland

A retorika fogalma (gör. rhétoriké techné; lat. ars oratoria):

az ékesszólás művészete, szónoklattan. Az antik felfogás szerint egyszerre művészet és megtanulható, megtanulandó tudomány; a jól beszélés és szép beszéd művészete, a meggyőzés tudománya.

A retorika tárgya

Minden olyan ügy, amelynek javára a szónok meg akarja nyerni a közönséget. Nem csak jó ügyért lehet valakit meggyőzni! Veszélyes is lehet!

A retorika jelentősége

Már az antikvitásban a szellemi képzés csúcsa volt a szónoklattan összetett ismereteinek elsajátítása. A középkorban része az egyetemi tananyagrendszernek, a hét szabad művészetnek (trivium: grammatika, retorika, logika) Napjainkban is fontos terület, nemcsak az irodalmi művek létrehozásának alapja, hanem, az európai gondolkodás folytonosságának hordozója. Babits szerint az iskolának jut a legfontosabb szerep a retorikai képzésben, mert „minden tantárgy gondolkodni és beszélni tanít. ”

A retorika ma

Fogalmába tartozik minden, a nyilvánosságnak szánt (nem magáncéllal fogalmazott) érvelő típusú szöveg, szóbeli vagy írott formában, amely természetesen tartalmazhat leíró és elbeszélő részeket is.
A társadalom szinte minden színterén megjelenik, hasznosítható és egyben szükséges pl. politika, közélet, jog, vallás, tudomány, oktatás, újságírás, szépirodalom, kereskedelem, reklám, gazdaság stb.
Egyirányú kommunikációs forma, melynek célja a hallgatóság értelmi és érzelmi befolyásolása, meggyőzése.

A retorika és a kommunikációs tényezők és feladataik összefüggése (ld. 4. tétel)

- Tájékoztatás, ismeretközlés: a valóság bemutatása, értelmezése
- Érzelemkifejezés: megindítás, érzelmi hatás: azonosulás vagy elutasítás.
- Felhívás, felszólítás: a cselekvés befolyásolása, a racionális, érvekkel alátámasztott meggyőzés.
- Kapcsolatteremtés –tartás és -zárás: a hallgatóság megnyerése, és az érdeklődés fenntartása
- Esztétikai funkció: a művészi nyelvhasználat: a nyelvi megformáltság, a gyönyörködtetés is a hatásosság alapja

A nem nyelvi kód: az élőszó zeneisége, a metakommunikációs eszközök gazdag tárháza áll a szónok (rétor, orátor) rendelkezésére.

A szónoki beszéd fajtái:

- Törvényszéki beszéd (jogi beszéd, vád vagy védő)
- Tanácskozó beszéd (politikai beszéd, rábeszélés vagy lebeszélés, egyházi szónoki beszéd, prédikáció)
- Bemutató beszéd (alkalmi beszéd, pl. évnyitó, évzáró, balalgás, előadás, beszámoló; ünnepi beszéd valamilyen történelmi eseményhez kötődve; emlékbeszéd; dicsőítő beszéd, ünnepi alkalomkor elmondott művészi beszéd, amelynek feladata személy, közösség vagy eszme dicsőítése; székfoglaló; pohárköszöntő)

A jó szónok tulajdonságai:

• erkölcsileg hiteles, kongruens = azt mondja a száj, amit a szív és az ész diktál
• jól felkészült, széles körű tájékozottság jellemzi
• találékony
• igényes
• jó szerkesztő
• van stílusérzéke
• jó emlékezőtehetsége van
• tud rögtönözi
• jól és gyorsan tud kapcsolatot teremteni a közönséggel, nyitott személyiség
• megtalálja a közönségnek megfelelő gondolati és nyelvi szintet
• megfelelően artikulál, kiváló előadó, kihasználja az élőszó zenei eszközei adta lehetőségeket
• hatásos, nagy meggyőző erővel bír
• természetes, nem mesterkélt

A magyar történelem legnagyobb szónokai

Pázmány Péter, az ellenreformáció harcos vezéralakja, a barokk korból, aki a hívek ezreit térítette vissza a katolikus hitre híres prédikációival; Kölcsey Ferenc, aki a pozsonyi diétán az alsótábla vezérszónoka volt; Kossuth stb.

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!